tag:blogger.com,1999:blog-39010963149505965712024-03-12T19:10:03.026-07:00Tündér csillagSziasztok.:D van egy-két történetem amit szeretnék veletek megosztani. Remélem elnyeri tetszésetek. Üdv ElieElieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.comBlogger18125truetag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-69662679567718348172011-06-01T12:04:00.000-07:002012-11-07T04:43:44.077-08:00Elena élete. 3. fejezet<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">Este fáradtan estem be a konyhába, hogy segítsek az asszonyoknak vacsorát készíteni. Heten voltunk a helyiségben nők. Dalani, ö a legidősebb mindannyiunk közül, férje a hajóorvos. Maryn, neki nincs férje és nem is akar örül, hogy az előzőtől megmenekült; azóta megtudtuk meg halt a fickó, így Maryn kétszeresen is felszabadult. Nina csendes, alacsony törékeny nő, férje meghalt köszönhetően Devilnek, egy kislánya van. Negyedik nő, Kaliga Imbru, de mindenki csak Brunak hívja, fekete rabszolga volt, öt nyelvet beszél, Jenkis vette feleségül, nekik két rosszcsont iker fiaik vannak, akik imádják az én fiamat, rajta csüngenek folyton, ami úgy vettem észre Adamet nem nagyon bántja. <o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">Merinell, az én őrangyalom, testvérem, ha ő nincs, én sem lennék most itt. Hatodik nő, Éjholin, elég furcsa neve van, de ő szereti, mert az édesapjára emlékezteti. Ő a török szultán lánya volt, egy rabszolgákat szállító hajóról került hozzánk, én szabadítottam fel. Éjholin első gyermekét várja, a sziget legerősebb embere vette feleségül, aki folyton a feleségéről áradozik. A többiek mindig nevetnek, hogy ez a hatalmas férfi, milyen szenvedéllyel, gyengédséggel beszél Éjholinról. Megszelídítette a mi vademberünket.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<br /></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;"><br />
</span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">Izzadtan és levegő után kapkodva ültem fel az ágyamban. Már megint a rémálmok. Nagyot sóhajtva kisöpörtem, hosszú, lángoló vörös hajamat az arcomból. Felhúztam a lábam törökülésbe, rátámasztottam a karomat kinyújtva, mindig ezt csinálom, ha ki akarom engedni a feszültséget. Segített is, légzésem normalizálódott, a szívem dobogása csitult. A nyitott ablakon beszökő, éjszakai szellő megborzongtatott. A francba, utálom a megérzéseket, folyton bejönnek. Hamarosan megküzdhetünk Bartymore Devil. Suttogtam a sötétbe. Kikászálódtam a takaró alól, ha már visszaaludni nem tudok, kidolgozok egy tervet arra az esetre, ha meg kell küzdenem vele. Miközben írószerszám és papír után néztem, a nyitott ablaknál megakadta a szemem egy alak sziluettjén. Közelebb mentem az ablakhoz; kezem akaratlanul is ökölbe szorult. - Merinell, testvérem - leheltem. Emlékszem, az ő családja is gazdag volt, egy társaságba jártunk, még is megközelíthetetlennek láttam, igazi elkényeztetett kisasszonynak, hogy mekkorát tévedtem, csak később évek múltán jöttem rá. Ő mentett ki, amikor a vérben-mocsokban feküdtem félig holtan, Londonban. Neki köszönhetem az életemet. Dühvel, elszántsággal vetettem bele magam a tervembe. - Bartymore, visszaküldelek oda ahonnan jöttél, mocskos fattyú! - Fogadkoztam gyilkos indulattal. Ha kell, vele megyek a halálba, de pusztulni fog, semmi sem állhat az utamba. Adam sorsát elrendeztem már, tudom, meg birkózik a halálommal, ha arra van szükség. Amint felkel a nap megkeresem Hellt, hogy segítsen felkészülni. </span></b><br />
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">Hajnalban a férfi rejtekhelye felé mentem nehéz szívvel. </span></b><br />
<br />
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;"><o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;"> - Elena, te megőrültél! Nem, nem veszel rá erre az esztelenségre!<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">- Csak te tudsz segíteni, Hell. Egyedül is képes vagyok rá, de nekem biztosra kell mennem, nem hibázhatok. Te vagy a legjobb lövész. <o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Hízelgéssel nem érsz el nálam semmit, ezt már tudhatnád Lena. <o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Nagyon is jól tudom, viszont ez nem szívesség lesz, hanem megfizeted a tartozásod. Vagy elfelejtettem, hogy én mentettem meg a segged a Kelet Indiai Társaságtól? Minimum az életeddel tartozol nekem.</span></b><br />
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;"> </span></b><b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">Hevesen tiltakozott az ötletem ellen, hülye tyúknak, esztelen libának nevezve.Csendben vártam dühöngése végét, amikor látta, hogy nem használt lehülyézésem, más taktikához folyamodott.</span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Elena, a fiad megöl, ha rájön, hogy én segítettem a vesztedbe rohanni! - Rémült arca megmosolyogtatott.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Adamet hagyd rám, most csak ezzel foglalkozz.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Jól van, te vagy a főnök. Mikor kezdjünk hozzá?<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Holnap nem lesz semmi dolgom; találkozzunk itt hajnalban, nyugodtan tudnánk gyakorolni - puszit nyomtam az arcára. - Ász vagy.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Tudom - vigyorgott önelégülten.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Oh, a szerénység mintaképe. Nah pá. </span></b><br />
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">Merinellnek nem szóltam mire készülök, jobb ha csak utólag értesül róla, mert még képes lenne túlzottan aggódni.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<br /></div>
Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-31181376298012078732011-06-01T11:52:00.000-07:002012-11-07T04:54:39.565-08:00Elena élete 2.fejezet.<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">A szigettől jó pár ezer mérföldre egy hajó szelte a habokat. Bartymore idegesen forgolódott az ágyában; nah nem a tenger hánykolódása ingerelte, ahhoz ő már régen hozzá szokott. Egy bizonyos hölgyemény keserítette meg a napjait, már vagy tizenhét éve. Azóta próbálja megtalálni, eddig sikertelenül. Nem lehet, hogy még mindig nem akadt rá; ördögi nőszemély! Az ördögi jelzőt rá is sokszor használják, ő maga viszont túlontúl öntelt ahhoz, hogy meghallja az ilyen beszólásokat. Elena, ezt a nevet suttogja minden éjjel. Ez a nő tölti ki minden gondolatát, még álmában sem hagyja nyugodni. Az egyik embere egyszer megjegyezte, nem szól másról az elmúlt tizenhat-hét év, minthogy ezt a nőt üldözik.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">Elena mindig két lépessel előttünk jár - hangoztatta a legénység - képtelenség elkapni. Bartymore mintha meg sem hallaná ezeket, megszállottan kutat a lány után. A matrózok ilyenkor legyintenek egyet, majd teszik a dolgukat, hisz úgy sem tehetnek mást, a kapitány szava törvény a hajón.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<br /></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">***<br />
</span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">A nappal együtt keltem, megszokásból; ilyenkor még senki nincs ébren, de engem ez nem zavar. Olyan nyugodt a táj, úgy érzem, ma még nem fenyeget semmi. Reggeli készítés közben elkalandoztam. Milyen békés életem volt Londonban ezelőtt; ugyanakkor rájöttem unalmas is. Ettől függetlenül visszasírom azokat az éveket. A szüleim szégyenkeznének, ha látnák mivé lett egyetlen gyermekük, azonban már nem nincsenek, hogy lássák, bár nem lenne ilyen életem, ha élnének. Elfogyasztottam a szokásos sajtos omlettet, utána készítettem kekszet Adamnek, gyömbéres palacsintát Merinek. Kiraktam egy bögre kávét, pohár tejet. A fiam kekszhez csak tejet hajlandó inni; Merinellhez pedig addig nem lehet szólni, amíg meg nem itta a szokásos kávét adagját. Tegnap ázni hagytam pár igencsak koszos ruhát, lepedőt; azokat átmostam még kétszer majd a szárítókötélre teregettem. A hófehér mosószappan illatú anyagok, a színes ruhák, vidáman lengedeztek a lágy szélben. Olyan otthonos benyomást keltettek, szeretem ezt a szigetet. Adamet láttam kijönni a házból; felé indulva összeszedtem a bátorságom, hogy most beszélek vele.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">-Jó reggelt édesem. Hogy aludtál?<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Neked is jó reggelt anya, egész jól aludtam és te?<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Fogjuk rá. Figyelj csináltam neked kekszet, reggeli után beszédem van veled - megsimogattam alvástól borzas haját. <o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Miről? Fordította felém a fejét a konyhába menet.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Előbb egyél, Merit is szeretném megvárni a nagy beszélgetéssel. <o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<br /></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;"><o:p> Reggeli után Adam és Meri várakozva nézett rám.</o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Nah mi az, amit tudnom kell - huuu el felejtetem, a fiam éles eszű gyerek.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Adam, még soha nem meséltem az apádról, talán itt az ideje.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Mit kéne tudnom róla? Sonny az apám.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Nem kicsim, az igaz hogy ő nevelt és mellettünk állt, amikor szükségünk volt rá, viszont nem ő az édesapád.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">Élesen beszívta a levegőt, de nem vágott a szavamba, így kinyögtem végre.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Bartymore Devil az apád.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Az a gyilkos ördög?! Anya mond, hogy nem szabad akaratodból történt…<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Nem Adam, nekem nem volt beleszólásom a dolgok alakulásába - elborzadva nézett rám, majd megfogta a kezem.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Sajnálom, hogy át kellett élned annyi szörnyűséget. Mondok valamit, nekem akkor is Sonny Holow az édesapám, nem pedig az a szörnyeteg. <o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Szeretlek fiam - mindig megértő, érett, erős gyerek volt, ezt igazolta mostani viselkedése is, ugyanakkor sokszor csinált őrültségeket.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Nah menj, a srácok már várnak a tisztáson egy kis gyakorlatozásra; rázd gatyába őket. Biztattam egy kis szórakozásra, kacagva elszelelt az erdő felé.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">- Ezen is túl vagy - Meri megfogta a vállam erősítésként, végül kilibbent az ajtón.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Standard">
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">Igen túl vagyok; csak azt remélem, Adam soha nem kerül szemben ezzel a sátán fattyával. Én akarok vele megküzdeni, és megölni. Jól mondta Merinell, régen meg kellett volna ölnünk, akkor most nyugodtan tudnék aludni. Bár ez a macska egér játék izgalmas. Apollón szent nevére, ilyeneket még csak gondolni is rémes! Kezdek becsavarodni, de ha az elmúlt éveket vesszük, nem csoda. Az asztalra támaszkodva felkeltem; rengeteg tennivaló vár még rám. Rendbe tenni a hajót, segíteni a fiúknak eligazodni a számok világában. Itt a szigeten tisztességes kereskedelem folyik, mert így biztonságban van a sziget a Kelet-Indiai Társaságtól és egyéb... személyektől. A plusz jövedelmünket szerezzük kalózkodással, meg nem csak ezért szállunk hajóra. A legtöbb itt élő férfi, nem sokáig tud meglenni a szárazföldön. Nem csoda, hiszen egész életüket a tengeren töltötték - vén tengeri medvék - de mint mondják, jól esik nekik, hogy van egy hely ahová hazajöhetnek.<o:p></o:p></span></b></div>
Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-66687785797601319522011-06-01T10:52:00.000-07:002011-06-01T10:52:32.687-07:00Bár nem érdemlitek meg, hoztam legújabb történtem első fejezetét. Csak az érdemli meg, aki rendszeresen olvassa a blogom. Több részét is felteszem, már amennyi kész van belőle.Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-18952950861769526682011-06-01T10:48:00.000-07:002011-06-01T10:48:23.935-07:00Elena élete. 1. fejezet<div class="Standard"><b><span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">É</span></b><b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">rzem, minden egyes nappal közelebb kerülök a végzetemhez. A félelem, hogy rám talál egyre jobban elemészt, mint egy hatalmas tűzvész. Meri hiába próbál vigasztalni; a csontjaimban érzem a keserűségét, a haragját. Ezek hajtják, ösztönzik; nincs az a hely a világon ahol elrejtőzhetnék előle. A legjobban Merit és a fiamat, Adamet féltem; még csak tizenhét éves, de már vérbeli kalóz a fiú. A bátyám nevét kapta; aki meghalt, amikor tizennégy éves lettem. Adamnek kékesfekete a haja, zöld a szeme. Egy apró ezüst kereszt, rubintokkal kirakva lóg a bal fülében; a nyakék egy részét, amit apától kaptam, neki adtam ebből van a fülbevaló.<o:p></o:p></span></b></div><div class="Standard"><b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">Hm, és hogy ki Adam apja? Egy ördögfajzat, a lelke is fekete akárcsak a szeme színe, ő Bartymore Devil, látjátok még a neve is ördögöt jelent. Az egész embert körüllengi valami féle erő, és ha a szemébe nézel vigyázz, mert az áldozatául eshetsz; viszont ha elég erős vagy legyőzheted a bűverejét. Hiába sikerült nekem; még én sem távozhattam sértetlenül. Egyetlen jó, amit tőle kaptam, Adam. Nem önszántamból kerültem vele közeli, túl közeli viszonyba. Meg akart szerezni, amit ő kiszemel magának azt meg is kapja, és meg is tartja, csak hogy én nem kértem belőle, így megszöktem. Azóta keres elszántan, bár még nem akadt a nyomomra.<o:p></o:p></span></b></div><div class="Standard"><b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">-Elena még ébren vagy? Meri lépett mellém a korláthoz.<o:p></o:p></span></b></div><div class="Standard"><b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">-Nem tudok aludni, ma még intezivebben érzékelem a haragját.<o:p></o:p></span></b></div><div class="Standard"><b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">-Már meg kellett volna ölnünk. Merinell mindig is vérszomjasabb volt nálam, ez most sincs másképp.<o:p></o:p></span></b></div><div class="Standard"><b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">-Tudom. Ennyit mondtam, viszont ebben az egy szóban az elmúlt tizenyolc év ott volt.<o:p></o:p></span></b></div><div class="Standard"><b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">Meri a korlátra támaszkodott, a kezei úgy szorították, hogy az ujjpercei elfehéredtek. Tudtam, neki sem volt könnyű amikor Bartymore elkapott minket. Őt, velem ellentétben nem erőszakolták meg, de megkorbácsolták; a szerelmét is megölték a szeme láttára. Az én haragomat a fiam enyhítette valamelyest, de az övét semmi és senki sem.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></b></div><div class="Standard"><b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">A kézfejére tettem a kezemet, haragvó tekintettel nézett rám, de tudtam ez nem nekem szól. Megfordította a kezét így a tenyerünk összeért; úgy kapaszkodott ebbe az érintésbe, mint a fúldokló a mentőövbe. Ez a néma vigasz többet ért a szavaknál, és most, hogy újra itt vagyunk a szigeten, egy kicsit nyugodtabb békésebb, mint a hajón szokott lenni. A szigeten lévő házakat és a parton levő korlátot egyébként egy gazdag kalóz alakította ki. A korlát a sziklás parton állt, és már több mint száz éve ellenáll az időjárás viszontagságainak. Még két hét és újra útra kelünk.<o:p></o:p></span></b></div><div class="Standard"><b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">-Meri, menj csak aludni nem soká én is megyek. Bólintott, még egyszer megszorítottam a kezét, majd útjára engedtem. Bár megszenvedtük az elmúlt éveket, azért voltak jó pillanataink. Például amikor a négy éves Adam fiam kiborított egy fazéknyi zabkását. Szerencsére nem magára, csupán a konyha úszott a trutyiban. Merivel fel kellett takarítanunk az egészet. Csúszkáltunk a masszában, közben egy mást szidtunk, hogy egyikünk sem figyelt a gyerekre. Meri egy heves mozdulat hatásaként hanyatt vágódott, itt kipukkadt a röhögés mind a kettőnkből. A koszt feltakarítottuk, Adamet megfürdettem, mert nem is lenne az én fiam, ha nem kezdett volna játszani a zabkásával.<o:p></o:p></span></b></div><div class="Standard"><b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-ansi-language: HU;">Visszatérve a jelenbe, a tenger szokatlanul csendes volt; nem bántam volna, ha van egy kis vihar, az most tükrözné a lelkemet. A fiam még nem tudja ki az apja; viszont itt az ideje elárulnom. Egy utolsó pillantást vetettem a horizont felé, majd aludni tértem.<o:p></o:p></span></b></div>Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-35949541916076721362011-06-01T10:42:00.000-07:002011-06-01T10:42:14.975-07:00Bocsi de most nem voltam többre képes, legalábbis ezzel a történettel. Elég nagy változások történtek velem, és mivel ehhez a törihez nincs elég ihletem, egy másikkal jövök. Nem hagyom elveszni Trisha történetét, ne aggódjatok.Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-69540842148658799982010-10-14T05:51:00.000-07:002010-10-14T05:51:52.877-07:00KitérőTudom, gonosz vagyok hogy itt hagytam abba az első fejezetet. De ha kedvesek lesztek és írtok kritikát én is kedves leszek és hamar hozom a kövi fejezetet. Talán már hétvégén vagy hétfőn este.<br />
<br />
Pá pá : EliElieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-10125343679789957292010-10-14T05:32:00.000-07:002010-10-20T02:27:06.929-07:00Úgy is elkaplak! 1. fejezet<div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Trish fáradtan bevágta maga mögött lakása ajtaját; még arra sem volt ereje hogy körülnézzen. Barátnője, támasza, legőszintébb kritikusa, Famen az egyik fotelban ücsörgött.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Kész, nem bírom tovább, a mai nap túl sok volt. Hátravetette magát a kanapén.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Már megint nehéz ügyfél?Tudakolta barátnője, a kezében tartott könyvből felnézve.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Heh, még ha csak nehéz eset volna... az az igazság Famen, hogy elegem van, belefáradtam ebbe a melóba. Az vigasztal hogy már csak két hetet kell elviselnem ebből a helyből, munkából miegymásból.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Famen sóhajtott egyet majd odalépett barátnője elé. -Jaj te nő; miért nem léptél már ki hamarabb?</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Trish csak legyintett, mondván túl hosszú történet. </span></b> </div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Van időm Tri, úgy hogy kezdj neki.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Eleinte szerettem csinálni, levezettem vele a feszültséget a fősuli mellett, de aztán már csak szükségből űztem a melót, kellett a pénz, és ez a munka által ismertelek meg titeket is, az egyedüli jó ebben az egészben. Amúgy meg én vagyok a legjobb nyomozó és "elkapó", szóval ha akartam volna akkor sem tudtam volna kiszállni, de most már nincs főnököm, így magam döntöm el mihez kezdek az életemmel. </span></b> </div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Gyere velem Párizsba, ott új életet kezdhetsz és egy csomó új emberrel ismerkedhetsz meg. Győzködte Famen.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Még meg....áááhhh gondolom, jó? Kérdezte nagy ásítás közepette.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Két heted van rá, te magad mondtad. Nah hagylak aludni, de Trisha, az ágyban kellene véghez vinni az alvászatot. Puszit nyomott barátnője homlokára, majd halk csentintéssel köddé vált.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Tris elvánszorgott a hálószobáig, képtelen volt átöltözni vagy fürdeni menni, ruhástól az ágyra zuhant és ahogy a feje a párnát érte már aludt is.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Reggel, pontosabban olyan délelőtt tizenegy körül, megszólalt a telefont. Tri még szinte fel sem ébredt, nyúlt a mobil után.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Mit akarsz? Recsegte a telefonba álmos hangon.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Trisha Gemgrod, told ki a feneked az ágyból és nyitsd ki azt az istenverte ajtót! Ordította Famen.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Egyből kiugrott a paplan alól; tudta ha Famen ideges akkor valami nagyon nagy baj készül vagy már van. </span></b> </div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Repülök. Eldobta a készüléket, futva belelépett a papucsába, a cipő valahogy lekerült róla az éjszaka. A rohanásban belelesett a tükörbe és elborzadt. Ajtónyitás közben beletúrt gubancos félhosszú hajába. </span></b> </div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Famen, miért nem teleportáltál? Csodálkozott Trish.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Túl ideges vagyok, féltem hogy az északi sarkon kötnék ki. Hanley eltűnt, vagyis nagyon úgy tűnik hogy elrabolták. Könny csillogott a szemében; Trisha csodálkozott, barátnője nagyon erős egyéniség sírni még soha nem látta, de most nagyon közel állt hozzá.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Tri egyből magához tért, Hanleynek nem voltak ellenségei, szelíd kedves, intelligens, de határozott férfi hírében állt.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Famen, nyugodj meg, ha ideges és zaklatott vagy nem jutunk egyről a kettőre. Magamra kapok valamit, azután megyek is veled.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Ö... Trisha nem akarok bunkónak tűnni, de mikor fürödtél utoljára?</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Asszem két napja; azt mondod szagom van? Nah jó, ha tudsz várni 15 percet akkor lezuhanyozom. Fintorgott orrához emelve a pólója nyakát. Igazad van, sürgősen szükségeltetik víz és szappan. Kirángatta a szekrényből a törülközőjét, azzal együtt jött a szekrény szinte egész tartalma. Sikítva elugrott a veszélyforrás elől és a fürdőbe sprintelt.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Famen kacagása ott csengett a fülében. </span></b> </div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Hé te lány, mikor vagy hajlandó rendet rakni itt ebben a romhalmazban? Csoda hogy egyáltalán megtalálsz benne valamit.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Ha már úgy is kritizálod a cuccaimat, rakhatnál el egy két ruhát meg cipőt egy táskába, gondolom nem két napra megyek, előkeríteni a férjed.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Talált, süllyedt. Amíg Trish zuhanyozott, Famen elrakott pár inget, pólót farmernadrágot, bár nem értette barátnője miért nem öltözik nőiesebben, van elég pénze. Rakott el alsóneműt, zoknit is tett volna ha talál.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Tri, zoknijaid merre kóricálnak?</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Ahonnan a türcsit kivettem ott valahol, vagy a kis szekrény valamelyik fiókjában. Hangzott a felelet.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Ez a nő kész rémálom, én mondom. Mérgelődött Famen.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Hallottam ám. Fuvolázta túl Trisha a vízcsobogást.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Tudom, azért mondtam, jah Tri mik ezek a valamik a fiókodban? Vizsgálgatta a fémnek látszó tárgyakat, azután rájött, és elkapta a röhögés; zengett a ház a kacagásától.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Mi ilyen vicces? Toppant be a hálóba a házigazda. </span></b> </div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Famen meghimbálta a mutatóujján a bilincset.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Szenvedélyes gyűjtő vagyok, mi azzal a gond?</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">-Remélem ezeket nem használtad segédeszköznek; ugye nem?</span></b></div>Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-80150564621567226742010-10-14T05:22:00.000-07:002010-10-14T05:25:45.985-07:00Kitérő<div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Egy újabb történettel jövök.... tudom, tudom az eddigieket sem fejeztem még be; de ezt most ki kell írnom magamból. </span></b> </div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">A töriről röviden: Van egy nyomozó és egyben bérgyilkos csajszi, aki besokall a munkájától. Legjobb barátnője férje eltűnik és nagyon úgy néz ki, hogy Trisha-nak nem lesz ideje pihenésre. Barátnőjével Párizsba utaznak, a szálak minden oda vezetnek. Párizsban Trish megismerkedik négy jóképű pasival. Először vonakodik belebonyolódni egy kapcsolatba; " Famen, tudod hogy milyen a munkám, és ha most be is sokalltam, az nem azt jelenti, hogy megtudnék válni tőle. Ebben a pár hétben rájöttem, hogy hiába panaszkodom szeretem csinálni. Abba az életbe, amit élek nem való kapcsolat és melyik férfi szeretne olyan nőt aki egyetlen mozdulattal képes megölni egy embert?!"</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Végül is Trish is nő, vannak szükségletei; meg hát nem könnyű ellenállni négy ilyen izzig-vérig férfinak.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Vajon kit választ? A lány számára nem könnyű a döntés hisz mind a négy férfiban van olyan tulajdonság ami Trish számára fontos.</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">És te kit választanál?</span></b></div><div style="color: magenta; margin-bottom: 0in;"><b><span style="font-size: small;">Remélem felkeltettem az érdeklődésed.... </span></b></div>Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-1477387906740072842010-09-26T07:39:00.000-07:002010-09-26T07:39:00.039-07:00Ez már kicsit hosszabb lett igaz? Szerintetek helyre tudja hozni? Jó lenne ha kapnék egy két kritikát.Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-65180333682670126712010-09-26T07:25:00.000-07:002012-05-21T08:24:49.643-07:00La academia 3. fejezet<span style="background-color: black;"></span><br />
<br />
<br />
<b>Tabita<br /><br />Miután vége lett az órámnak Ungold mesterrel, az étkezde felé vettem az irányt, ma még csak egy szendvicset ettem és már elmúlt hét óra. Épp a hirdető tábla előtt haladtam el, amikor megakadt a szemem egy papírfecnin, nah jó nem fecni volt hanem füzet méretű lap. Versennyel egybekötött utazást hirdetett, ami öt nap múlva lenne, ma még fel lehet iratkozni.<br />- Hűha ez izgi lesz, lássuk hol a névsor; áhá itt is van. Oda varázsoltam a nevem a többiekéhez, közben végigolvastam a neveket. Ajjaj, Sergius jön, Alex is felírta magát, ennek nem lesz jó vége, nővérkém ki nem állhatja azt a srácot. Tovább vándorolt a tekintetem Romero herceg szálkás betűi láttán remegni kezdett a lábam. Te jó ég, ő is ott lesz, elő évfolyamos korom óta bele vagyok szerelmesedve. Erről csak a nővérem és Robin tud, senki más, ő meg végképp nem, belehalnék a szégyenbe, ha rájönne. Meg egyébként barátnője van, legalábbis én úgy tudom, vagy is ez nem biztos, mert a hülye haverjai nem olyan hihető források e téren. Most jut eszembe, valaki vagy valakik ellopták a nővéremmel közös naplónkat, te szentséges szalamandra! Abban van minden titkunk, ha kiderül... nem tudtam tovább szőni a gondolatsort, mert egy kis levélke röppent a kezembe. Felkaptam a fejem, hogy körülnézzek, de a folyosó üresen ásított. Szétnyitván majdnem elájultam, saját magammal néztem farkasszemet. Ezt a képet még Kelton csinálta, s mit mondjak eléggé erotikus lett. Fekete hajam szétterült a hátamon, hason feküdtem a vörös selyemágyneműn, felkönyökölve, kacéran egyenesen a kamerába tekintve barna szemeimmel. Nem viseltem mást csak falatnyi francia alsóneműt, egy fekete kis kalappal a fejemen és a mosolyomat. A francba kinél vannak a képeim?! A fotó alatt szöveg volt, nem kézzel írott, rögtön rájöttem volna kiküldte. "Nem tudtam hogy ilyen jó alakod van, baby. Jó volna közelebbről megismerkedni, mit szólnál ahhoz, ha találkoznánk egy csendes helyen? Várom a válaszod, a levél megtalál engem ha írsz." Kiakadtam, ez azért nem semmi húzás a részéről, akárki tette. A válaszomat gyorsan le is firkantottam a faliújságnál levő tollal. "Még is kinek képzeled magad édesem?" Gúnyosan elmosolyodva tovább írtam a véleményemet. "Majd amikor befagy a pokol szivi, jah és tehetnél nekem egy szívességet, marha gyorsan ad vissza a naplómat, mert ha nem nagyon megbánod. Pá pá perverzkém." Útjára engedtem a levélkét, az abban a pillanatban köddé vált. Hálát adtam az égnek, hogy ez a tökfej magánbűbájt tett rá. Nem szokásom káromkodni, de ilyenkor kijön és különben sem hallotta senki. Gyomrom korgása térített vissza a valóságba, ideje lenne normális kaját enni. <br />A folyosó végén felbukkant az, akit ma nagyon elakartam kerülni, pedig oda vagyok érte. Romero épp erre tartott a bandájával jobban mondva a barátaival. Ebben a suliban nincsenek bandák vagy ehhez hasonló klikkek. Van akit nem bírsz, van akit nem kedvelsz, de nincs háborúskodás, kisebb csínyek előfordulnak az igaz. Szóval valamin nagyon röhögtek, viszont nekem nem volt kedvem megvárni míg beszólnak valami idiótaságot, inkább kerülő úton mentem az ebédlőbe. Sietve, mert megígértem Robinnak, aki a nővérem után a legjobb barátnőm, hogy segítek neki megcsinálni az alkímia háziját. Szerencsére, Robin ott ült az egyik asztalnál, még nagyban falatozott, lehuppantam mellé, nem telt el két másodperc, rögtön belevágott a közepébe.<br />- Nah mizu? Lagymatag fejrázásomra elmosolyodott. - Látom ma nem vagy valami élénk, szarul nézel ki és iszonyatosan sápadt vagy; minden rendben? Hát igen ezt bírom benne, nem kertel egyből a lényegre tér, ráadásul nagyon éles szeme van minden apró részletet észre vesz, ám ha a saját szerelmi életéről van szó tiszta vak, nah mindegy. <br />- Kösz, szarul is érzem magam.<br />- Gyere, mond el Robin néninek mi nyomja a pici szíved. Ez a csaj mindig képes felrázni a depiből akármilyen vészes a helyzet. Most sem volt másként, nevetve eltoltam tolakodó arcát és szedtem a finomabbnál finomabb kajából, majd megböktem.<br />- Bonnie te kis pimasz. Kacagva folytatta a vacsorázást. Emlékszem még elsőben neveztem el őt Bonnie - nak amit nem bánt. A sajátságos humora, sokszor éles nyelve, cinikus véleményei miatt volt már balhéja a pasikkal, ettől eltekintve eléggé sokan kedvelik.<br />- Bonnie, te mit tennél a helyemben? <br />- Oh. Száját csücsörítve elmélyülten gondolkozott, amikor ilyen arcot vág, nevetési inger kerülget. - Attól függ miről van szó Tabi.<br />- Szerelmes vagy egy pasiba, viszont tudod nem lehet köztetek komoly kapcsolta, mert egy menő csajozós fazon, még is reménykedsz, erre kapsz egy levelet, valami ismeretlen ürge találkozni akar veled, látott rólad erotikus fotókat; előtte meg kiderül, ellopták a naplódat onnan szedték a képeket. Nah ehhez mit szólsz?<br />Döbbenten nézett rám, a szája tátva maradt, elég nehéz meglepni őt, most sikerült.<br />- Hűha mozgalmas napod volt az biztos. A végszót Romero adta meg amikor belépett az étkezdébe.<br />Minden mozdulatát lestem, ahogy elegánsan elül az asztalhoz, szed magának az ételből és enni kezd. Azt is figyelemmel kísértem, amikor egy csaj, Irina oda tipegett hozzá irreálisan magas sarkú cipőben, affektáló hangon megkérdezte mit csinál este. Fájt látnom, hogy átkarolja a lány derekát, belesuttog a fülébe, a nyakába csókol, mindeközben fél szemmel engem vizslatva. Szinte beleégett a retinámba ez a jelenet, ami olyan volt számomra mint valami rémes mozifilm. Bonnie rám pillantott, majd a párocskát vette szemügyre; gonosz mosollyal megpöccintette volna az ujját ha nem kapom el a kezét.<br />- Ne Bonn, nem éri meg. Közel állva a síráshoz, fogtam a sütimet; hiszen most sem ettem sokat; és Bonnie - t hátra hagyván elviharoztam. Szerencsére ez senkinek sem tűnt fel, mert a fél diáksereg akkor készült elhagyni az ebédlőt.<br /><br /><br /><br /><br /><br />Romero</b> <b><br /><br />Ezek a srácok zsenik; a napló amit elcsentek; igen csentek nem loptak, mert mi nem lopunk; kincset ér. Azok a fotók amik benne voltak, kíváncsivá tettek, vajon csak a képeken látszik vagy tényleg van egy merészebb, vadabb oldala Tabita Fabeernek, és a nővérének Alexisnek. A naplóba már egyedül olvastam bele. Megdöbbentett, Tabi már elsős kora óta belém szerelmes. Nem azzal a rózsaszínfelhőcskés, nyáltengeres borzadállyal, hanem amiben nincs cicoma csak őszinte, valódi érzelmek. Ezt onnan tudom, hogy nem voltak mindenfelé szívecskék rajzolva, az írása tiszta, rendezett volt, és ahogy írt, beleborzongtam. "Ő magával ragad, elkápráztat, a mélybe taszít, majd felemel, fel a csillagokig."<br />"Veled képesnek érzem magam bármire, veled szabad vagyok; erőt ad. Szárnyakat adok neked, szárnyalj, de elkaplak ha zuhannál. Szabadon engedlek, ám csak annyira, hogy könnyedén visszatalálj hozzám. Vigyázz rám, én nem zárlak börtönbe." Majd egy másik bejegyzés, ami nem is olyan régi. "Bűnöm oly jelentéktelen, csupán szeretni akarom, mégsem tehetem, inkább hagyom elmenni, hisz úgy sem szeret. Távol kerül tőlem egyre távolabb, nem tudom mit tegyek, segíts nekem kélek. Gondolj rám, hunyd le szemed, s nézz rám. Ott vagyok veled, minden álmom, vágyam csak a tied." Azt hihetném másnak írta ezeket, azután megláttam magamról egy képet ami alá csak két szót írtak; "Tiéd örökké." Nem tudtam mit kezdjek ezzel az infóval, gőzöm se volt. Gondolkoztam aztán eszembe jutott; elküldöm az egyik fotót saját magáról, mellé írok pár sort. Bűntudat öntött el, hisz visszaélek a titkaival... héé álljunk meg egy kicsit; mikor lettem én ilyen szentimentális? Vállrándítással elintézve a dolgot, megkerestem a fiúkat, hogy vacsizni vonuljunk. A kajáldában Elena vagy Clara; igazából nem tudom mi a neve, nem szoktam megjegyezni az ilyen könnyűvérű lányok nevét; oda jött hozzám és az estéről érdeklődött. - Jó kis éjszaka volt, meg kéne ismételni. Súgtam a fülébe, belecsókolva a nyakába, közben önkénytelenül; mert nem vagyok kegyetlen, akárki akármit mondjon; Tabit néztem a szeme sarkából. Láttam ahogyan elsápad, majd megfogja barátnője kezét, még hallottam a szavait, "Ne Bonn, nem éri meg." Ezután kirohant a helyiségből. Már nem érdekelt Diana vagy mit tudom én ki, az sem keltette fel a vágyamat, hogy végig simított a karomon. Jobban izgatott, mikor lettem ilyen tuskó. Utána akartam menni, még se mozdultam. Nem baj helyre hozom, még helyre lehet hozni, ugye? <br />Fel pattanva a szobám felé vettem az irányt, figyelmen kívül hagyva Irina méltatlankodó rikácsolását, hogy fellöktem. Úgy döntvén átköltözöm Sergiushoz; lévén egyedül neki nincs szobatársa a harmadik évfolyamból, mellesleg a legjobb barátom; össze rámoltam pár cuccom. Irina nem találhat itt, mert akkor eldicsekedne a hódításával, amit nem akartam. Heh, én hódítottam meg őt és nem fordítva, meg amúgy is a fél kolesz már átment rajta; nekem nem lesz ilyen nő a barátnőm az holtbiztos, de szórakozásnak kitűnő. Sergius nem bánta, hogy meghúzom magam nála, szerelmi bánatban szenved, elhagyta a barátnője, kell aki odafigyel rá.</b>Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-75543275526488118642010-09-06T02:15:00.000-07:002010-09-06T02:15:21.353-07:00Bocsi hogy ilyen rövidke lett... a következő már hosszabb lesz, csak már régen frissítettem és alig volt ihletem, de mindenképpen akartam frisselni. Bár nem úgy tűnik mintha bárkit is érdekelne :( mind1 én ettől függetlenül, saját magamért tovább csinálom. Ha mégis úgy döntenél hogy benézel, kérlek írj kritikát.Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-8652649684199100532010-09-06T01:54:00.000-07:002012-05-21T08:20:38.049-07:00La academia 2. fejezet.<div style="background-color: white; color: black;">
<span style="font-size: small;"><b><span style="background-color: cyan;"><span style="background-color: white;">A</span><span style="background-color: white;">lexis</span><br style="background-color: white;" /> <br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;"> Raul most már boldogul egyedül. Tudom nem szép dolog belekontárkodni mások dolgába, de Raul a legjobb barátom, nem nézhetem tétlenül, hogy normális kapcsolata sincs. </span><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;"> Nem volt több órám, Raullal nem egy évfolyamba járunk, elég kevés óránk közös. Visszaérve a szobámba, ahogy beléptem az ajtón egyből éreztem valami nem stimmel. A megérzéseim mindig beigazolódnak, így okkal féltem. A szekrényemhez ugrottam, ott tartom az ikertesómmal közös, fotóalbummal egybekötött naplót, tesómmal szobatársak is vagyunk. Kihúzván a harmadik fiókot, oda se néztem csak beletúrtam. Nem találtam azt aminek ott kellett volna lennie. Sikolyom valószínűleg messzire elhallatszott, mert öt perc múltán Tabi rontott a szobánkba. Ép voltom láttán megkönnyebbült. - Alex, már azt hittem gyilkolnak. Mi történt?</span><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;"> - Én fogok gyilkolni; valami retardált marha ellopta az albumunkat.</span><br />
<span style="background-color: white;">- Miiiicsodaaa?! Kit kell megfojtani, tudod már?</span><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;"> - Még nem, amúgy is csak most fedeztem fel, kitudja mióta nála vagy náluk van. Te, mikor nézted utoljára hogy meg van-e, én négy nappal ezelőtt.</span><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;"> T<span style="background-color: white;">anácstalanul nézett rám, olyan volt, mintha tükröt tartanának elém. Mindenkit megdöbbentettünk amikor felvettek az akadémiára. Egyedül a hangunk nem egyforma, minden más félelmetesen egyezik. Az első évben állandóan összetévesztettek minket, csak azok tudtak megkülönböztetni, akik eleve ismertek, vagy sokszor hallották a hangunkat. </span></span><br style="background-color: white;" /> <span style="background-color: white;">- Idegrohamot fogok kapni még ma az tuti. </span><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;"> - Tati abban az albumban van minden titkunk, felfogtad ez mit jelent?! Bármikor napvilágra kerülhet a plátói szerelmed Romero herceg iránt, jah és arról nem beszélve hogy csomó fotó van Kelton barátunk fényképezős korszakából. Ami azt jelenti...</span><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;"> - Elég sok erotikus fotónk került rossz kezekbe! Jesszus ha nem találunk ki valamit sürgősen nekem és neked annyi. Alex, ezeket a képeket a tanárom meglátja, soha az életben nem vizsgázhatok le!</span><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;"> Ez eszembe sem jutott, szegény Tabita gyógyító akar lenni, de ha ezek a fotók napvilágot látnak, nem valósíthatja meg az álmát. </span><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;"> - Valamit kitalálok, ígérem Tabi. Próbáltam megnyugtatni, többé kevésbé sikerült is. Elküldtem az órájára, bár ugyan abba az évfolyamba járunk, neki még külön órái vannak a mesterével Ungold gyógyítóval. Rendes fazon, viszont nem lenne túl szerencsés ha Tabi félig meztelen fotói hozzá kerülnének, nem vállalná tovább húgom tanítását.</span><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;"> Miután elment, elgondolkodtam, ki az a személy akinek indoka oka van kicseszni velünk, még fél óra múlva sem jöttem rá. Oh hogy az a...! Nah jó lemegyek az edző terembe, túl sok a feszültség. </span></span></b></span></div>Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-68321057398883207012010-04-29T02:48:00.000-07:002010-04-30T00:53:52.268-07:00La academia 1. fejezet.Raul vagyok a legkisebb Merryton fiú; nem könnyű az élet két bátyó mellett, viszont bármikor számíthatok rájuk. Az Akadémián tanulok, ahol szinte mindig pörög az élet.<br />
Alexis próbált meggyőzni hogy minden rendben lesz, csak azt kell tennem amit mond. Nah persze; ez is rosszul fog végződni mint az összes eddigi eszement ötlete. Én megint hallgattam rá, pedig nagyon jól tudom, pofára esés lesz a vége. De hát mit tehet az ember fia ha egy Alexis-nek nevezett tornádó söpör végig a szobáján megmentelek címszóval. Cöch... mintha szükségem lenne rá.<br />
Egy héttel és négy nappal ezelőtt Alex kitalálta, nekem barátnő kell. Nem mertem lehűteni a lelkesedését, miszerint a férfiakat kedvelem. Így tűrtem, hogy egyik buliból a másikba hurcoljon. Egy hétig bírtam, majd közöltem vele, nem a legszebb hangon, hogy elegem volt. Szerencsére nem sértődött meg, mert időközben rájött a titkomra. Ma, mit ad isten, közli eléggé tárgyilagosan, öccse is a fiúkat szereti. Nah pff. Negyed óráig röhögött az arckifejezésemen. Nem ezt várná az ember a legjobb barátjától. Végül nagy nehezen benyögte mit kéne tennem.<br />
-Fogadnod kéne Petroniussal. Gyilkos tekintetem láttán a feje fölé emelte a karját. -Oké, oké nem szóltam. Azért gondold át.<br />
Miért kéne átgondolnom? Mitől lesz nekem jobb ha fogadok az öccsével?!<br />
-Te hárpia! Ezt nem úszod meg. Félig mérgesen félig nevetve hozzá vágtam a könyvem, ami hatalmasat dörrent az utána becsukódó ajtón. Alex csak kacagott a túloldalon.<br />
-Édesem, én mindig megúszom, te viszont folyton bajba kerülsz.<br />
-Ez mégis kinek a hibája, "drágám"? Tudakoltam az uccsó szót erőteljesen megnyomva. Az a szerencséd hogy nem tudok rád haragudni, te akaratos liba.<br />
-Ezt bóknak veszem Raul. Amúgy jobb ha készülsz, mert félóra múlva kezdődik a lélektanóra. Jah és kötelezőő! Fuvolázta vidáman, majd csak a cipője kopogását hallottam távolodni. El nem tudom képzelni hogyan tud ezekben a magassarkúnak titulált kínzóeszközökben járni. Nah mindegy. Felkaptam a törölközőmet, és egy alsógatyát. A langyos víz egy kicsit magamhoz térített. Elgondolkoztam azon amit Alexis mondott. Fogadás Petroniussal. Nah neem! Még mit nem!? Megzavarodtál Raul? Megráztam a fejem majd kiléptem a zuhany alól. Magamra rántottam a bokszert, türcsit a nyakamba akasztva mentem vissza a szobába. A szemem megakadt egy alakon akinek nem itt lenne a helye, ráadásul az én ágyamon terpeszkedett. Ki az, nah ki? Persze hogy Petronius; ilyen az én szerencsém. Remélem nem Alex küldte ide, mert ha igen lenyomom a torkán a kedvenc magassarkúját, de először a sráccal végzek.<br />
-Helló Petronius. Öö... te mit keresel itt? Ez az Raul, mi a fene ütött beléd?! Nem szoktál dadogni! Kéjesen végig mért.<br />
-Hali Raul. Csak gondoltam beugrom, mehetnénk együtt lélektanra. Rám villantotta macsós vigyorát. Nos, nem vágódtam hanyatt tőle, viszont a vérem száguldani kezdett.<br />
-Mit ne mondjak, megleptél. Öt perc és mehetünk, csak magamra kapok valamit, így mégsem mehetek. Vigyorogtam. Nah Raul, tudsz te ha akarsz. A szekrényhez sétáltam. Kivettem egy fekete inget, és egy sötétkék farmert. Még véletlenül sem azért, mert ez a szín kiemeli a vörös hajam és a zöld szemem. Igen Raul, hazudj csak magadnak, abban úgy is remek vagy.<br />
-Kár ezt a remek testet eltakarni. Mély rekedtes hangjára felé fordultam. Közben már felhúztam a nadrágot. Az inget gyorsan begomboltam.<br />
-Tévedsz Petro, nincs nekem olyan jó testem. Jah amúgy, néztem a karórámra, tizenöt perc és kezdődik az óra. Próbáltam figyelmen kívül hagyni kéjes tekintetét. Ez mintha még jobban felizgatta volna. Höh, nagyszerű! Nem tudom honnan tudja, hogy meleg vagyok. Rólam senki sem sejti, viszont van egy két srác rajtam kívül akikről tudják, melegek. Nem ítélik el őket, de én mégsem mertem rászánni magam hogy elmondjam valakinek; egyedül Alexis jött rá.<br />
-Te élsz tévedésben Raul. Lehet hogy nem veszed észre, de én látom hogy néznek rád, nem csak a csajok hanem a srácok is. Mindkét nem számára vonzó vagy.<br />
Nah erre már nem tudtam mit mondani. És a hangja ahogy ezt mondta... kezdett a vér "rossz" helyre összpontosulni. Váááá ha meglátja valaki hogy merevedésem van már csak a hangjától, én leszek az akadémia legújabb pletykája.<br />
-Bocsáss meg Petronius de meg kell keresnem a bátyámat, az órán találkozunk. Nem tudtam máshogy lerázni, viszont megbántani sem akartam. Rekord sebességgel elviharoztam. Visszapillantva még láttam besurranni a mosdóba.<br />
<br />
<br />
Petronius <br />
<br />
Csalódottan néztem utána. Reméltem hogy egy kicsit tudok vele beszélgetni. Nem baj, lesz rá még alkalmam, és nem csak beszélgetni. Erre a gondolatra fütyörészve folytattam az utam. Visszagondolva, amikor megláttam egy szál bokszerben, ha nem fogom vissza magam, ott helyben rámásztam volna. Olyan akár egy görög félisten, széles hát, napbarnított bőr, nem az a nagyon izmos fajta mégis látszik rajta hogy edzésekre jár. Vörös, dús, kócos hajába legszívesebben beletúrnék, szeme zöldje akár a smaragd,<br />
és a hangja, ahh menten a gatyámba élvezek. Gyors ütemben keresnem kell egy mosdót. Beslisszoltam a toalettre, hogy könnyítsek magamon, ha már Raul nem segít. Bezártam az ajtót hogy ne érjen valami váratlan. Nekidőltem a falnak, és lassan belecsúsztattam a bal kezem a gatyámba. Raul-ra gondolva szinte láttam magam előtt ahogy leveti a boxert, csillogó szemekkel rám néz, majd megragadja a férfiasságomat. Meghallva a hangját, a markomba élveztem. Azután rájöttem; a mosdóajtó előtt áll, és engem keres. A francba, ezt hogy magyarázom ki?! Bűbájjal rendbe szedtem a ruhámat, megmostam a kezem.<br />
-Petronius, tudom hogy odabent vagy, láttam amikor bementél. Vagy talán már elmentél?<br />
Hogy elmentem-e? Oh "édesem" nem is tudod mennyire.<br />
-Öö Raul, te vagy? Minek kérdezel ilyen hülyéket ha úgyis tudod, balfácán! Ajjajj már magammal vitatkozom, nem jó jel.<br />
-Igen Petro, én vagyok, három perc múlva, tanóra.<br />
Ne, ne szólj hozzám mert elélvezek a hangodtól, de hangosan ennyit mondtam. -Máris megyek, csak hívott a természet.<br />
Kizártam az ajtót és kiléptem.<br />
-Nah gyere te csavargó. Már azt hittem nem is jössz órára. Nevetve megbökte a vállam.<br />
Bárcsak mással bökdösnél, máshol. Hermész szent nevére, miket gondolok én?! Jól van Petronius, nyugalom; nem olyan nehéz másra koncentrálni. Fenébe, még hogy nem nehéz? Ha melletted sétál titkos vágyaid megtestesítője, akkor nem hiszem hogy tudsz másra gondolni.<br />
-Petro, nagyon csöndes vagy. Valami baj van? Kedvesen a karomra tette a kezét. Száraz volt a tenyere és forró.<br />
-Nem, nincs semmi baj.<br />
-Jól van te tudod. Hangja sokat sejtetően elmélyült. Neee, lebuktam; nyugalom, mély levegő és kifúj. Nem hiszem hogy tudja, az nem lehet. Az arcát néztem, bár tudnám mi jár a fejében.<br />
-Nővérem említette, valami verseny miatt előrébb hozták a halloween partit. Törtem meg a csendet; vártam mit fog erre reagálni.<br />
-Alexis nekem ezt miért nem mondta? Tűnődő arccal a semmibe bámult. Jah tudom már; megint szervezkedik a hátam mögött.<br />
-Alex már csak ilyen, mindenbe beleüti az orrát; a nővérem, szóval nagyon is tudatában vagyok milyen. Egyszerre kezdtünk el nevetni. Sejtettük mi jár másik fejében; Alexet is utoléri a végzete, előbb vagy utóbb.Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-82518084332521596702010-04-29T02:39:00.000-07:002010-04-30T01:01:19.056-07:00Egy újabb történettel jövökAz Akadémia. Hm... mindig pár fejezetes lesz egy- egy család élete. Majd mindig ki fogom írni, kinek a szemszögéből íródik a történet.<br />
Üdvözöllek a csodák birodalmában. Ha elég bátor vagy beléphetsz a Varázslók, Boszorkányok, és egyéb különleges lények világába. Megismerheted Az Akadémiát, ahol, élnek, tanulnak, szórakoznak.<br />
Töménytelen mennyiségű humor, perverzkedés, szerelem, bosszúság, ellenszenv, barátság. Nem tervezek véres, komor, horrorisztikus jelenteket. Szóval kalandra fel.<br />
Jah és itt egy kis útravaló: Ne köss fogadást, mert úgyis elveszted; ha mégis sikerült fogadni...készülj fel, semmi sem lesz olyan, mint amit várnál. " Kötsd fel a gatyádat öcsi, nem lesz könnyű menet. Én melletted állok, de ha elveszted a fogadást, bajban lesz a csinos feneked"- bátyám kuncogva veregetett hátba.<br />
-Kösz Lion, meglettem volna a vigasztalásod nélkül is."<br />
<br />
Spanyolul: La academia- Az akadémia, vipera: víbora, kígyó: serpiente, macska: gato, ló: caballo, csillag: estrella,<br />
Örökké: eternamente (eterno- örök), Tenger: mar, Hold: luna, Fény: luz, Nap: día, Árnyék: sombra, Hang: sonido, Csend: tranqulio,<br />
Király: chulo, Királyné: reina, Herceg: príncipe, Hercegnő: princessa, Nemes: noble,<br />
Halhatatlan: inmortal, Varázsló: mago, Boszorkány: bruja, Főnixmadár: ave de fénix, Farkas: lobo( lobo de sangre- vérfarkas), Sárkány: dragon, Vámpír: vampiro Szellem: fantasma<br />
Szirének: sirenas, Krónikás: cronista, Mester: maestro, Feladat: tarea, Kirándulás: excursión<br />
<span style="color: red;">Főnixek;</span> <span style="color: blue;">Boszorkányok, varázslók;</span> <span style="color: lime;">Halhatatlanok;</span> <span style="color: magenta;">Szirének.</span><br />
<b>És a szereplők:</b> <br />
<span style="color: red;">Fabeer család: </span>Morgan, Alexis, Tabita, Petronius. <span style="color: red;">Switlon: </span> Sonja, Solon. <span style="color: red;">Derov:</span> Amarilla, Noah, Izodor. <span style="color: red;">Calawey:</span> Maxim, Hannibal, Benjamin. <span style="color: red;">Cronista:</span> Robin, Aida, Taddeus. <span style="color: red;">Sonido:</span> Valentin, Nicodemus, Sebastian. Zafira hercegnő, Romero herceg, Konstantin herceg, Ludmilla hercegné. <span style="color: blue;">Moon</span>: Nina, Gordon, Julius, Noel, Sába.<span style="color: blue;"> Merryton:</span> Lionel, Gabriel, Raul.<span style="color: blue;"> Metal:</span> Orestes, Sergius. <span style="color: blue;">Noble:</span> Ramon, Mario. <span style="color: blue;">Serpiente:</span> Nadja, Jazmin, Edison. <span style="color: blue;">Víbora:</span> Miranda, André, Zackarias, Laslie, Simone, Cornel.<br />
<span style="color: lime;">Elwora:</span> Olimpia, Marius, Oliver. <span style="color: lime;">Caballo:</span> Ahmed, Caleb, Adrian, Seherezade, Azalea.<span style="color: lime;"> Gergor: </span>Dalton, Viola. <span style="color: lime;">Sombra:</span> Jordan, Axel, Nataniel, Babett.<span style="color: magenta;"> Vegalock:</span> Irina, Aurélia. <span style="color: magenta;">Carew:</span> Gloria, Izabella, Demetria. <span style="color: magenta;">Gato:</span> Deborah, Ariel, Auróra, Celina.<i><b> </b></i><br />
<i><b>Akkor jöjjenek az évfolyamok.</b></i><br />
<i>4. évfolyam:</i> <span style="color: red;">Amarilla, Nikodemus, Morgan, Solon, Maxim,</span> <span style="color: red;">Romero, </span><span style="color: lime;">Olimpia, Dalton, Caleb,</span> <span style="color: magenta;"> Irina, Aurélia,</span> <span style="color: blue;">Nina, Nadja, Lionel, Orestes, Zackarias, Andé,</span> <br />
<i>3. évfolyam:</i> <span style="color: red;">Alexis, Tabita, Noah, Sonja, Robin,</span> <span style="color: lime;">Viola, Seherezade, Marius, Axel,</span> <span style="color: magenta;">Gloria, Auróra, </span><span style="color: blue;">Jazmin, Gordon, Julius, Gabriel, Kornel, Sergius.</span><br />
<i>2. évfolyam: </i><span style="color: red;">Petronius, Benjamin, Hannibal, Taddeus,</span> <span style="color: lime;">Azalea, Oliver, Babett, Ahmed,</span> <span style="color: magenta;">Demetria, Izabella,</span> <span style="color: blue;">Edison, Ramon, Noel, Raul,</span><br />
<i>1. Évfolyam:</i> <span style="color: red;">Aida, Valentin, Izodor, Sebastian, Zafira, </span><span style="color: lime;">Jordan, Nataniel, Adrian,</span> <span style="color: magenta;">Ariel, Celina, Deborah, </span><span style="color: blue;">Sába, Miranda, Mario, Laslie, Simone, </span><span style="color: magenta;"></span>Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-88084524759643055592009-11-19T00:23:00.000-08:002020-05-28T12:24:16.500-07:00Ez meg hogy lehet?! Őrület! - 3. fejezet.Arianna erős fejfájással ébredt. Ránézve az órára hitetlenkedve mászott ki az ágyból. -Jesszusom már dél múlt 10 perce?! Ideje felkelni öreglány. Noszogatta önmagát. Fürdőbe támolygás közepette legalább tízszer megfogadta magában, álomkoktélt soha többé nem iszik. Szerencsére a viselkedését, emlékező tehetségét nem befolyásolta a pia. Bár a házigazda arcát, kétértelmű megjegyzéseit, pimasz vigyorát szívesen elfelejtené, ha tudná.<br />
A mosdó fölötti tükörben meglátva magát, elborzadva erősítette meg fogadalmát. Szeme alatti árkok, szénakazalra emlékeztető gubancos sörénye, nem javított pocsék, sötét hangulatán. Megpróbált normális emberi külsőt varázsolni, frankestien kinézetű tükörképéből. Félig-meddig sikerült is neki; legalább is senki nem kapott frászt amikor belépett a konyhába.<br />
Jonathan az ebédjét lapátolta a szájába; Niva, Arianna édesanyja, palacsintát sütött; Arizna kávéscsészéje a mosogatóban árválkodott. Úgy tűnik már elment és megint, szokás szerint kapkodva reggeli és ebéd nélkül. Liliant nem látta sehol.<br />
-Anya Lili hol van? Huppant le Nathan mellé.<br />
-Valamelyik barátnőjénél, lévén szombat.- válaszolta Nathan, szemforgatás kiséretében. Arianna nevetve kávét töltött a bögréjébe. Fejfájása múlóban volt. A konyhapultnak támaszkodva figyelte unokaöccsét.<br />
-Figyuz Nate.. mi lenne ha ma bemennénk a városba csak mi ketten? Vásárolnánk, beülnék egy filmre, pizzáznánk, hm?<br />
-Az tök király lenne Aria. Hatalmas vigyorral nagynénje nyakába ugrott.<br />
-Akkor sipirc cipőt húzni. Övtáskádat is hozd, jah és ne feletkezz meg a skafanderedről sem. Mocival megyünk.<br />
-Juppi! Rendicsek, rohanok. Viharos lendülettel hagyta ott az ebédlőt.<br />
-Ha már vásárolgattok, vehetnétek nekem olajat, üditőt kekszet, csokit és valami sós sütit. Sorolta Niva a kivánságait.<br />
-Csak nem vendégeket vársz?<br />
-Három barátnőmmel video estet tartunk ma. Szóval Nathant vidd az egyik barátjához.<br />
-Oké anya, akkor csak leszállitom a vásárolt holmit és én is eltűnök balfenéken.<br />
-Köszi kicsim. Amugy Ariz sem jön holnap reggelnél hamarabb; valami túlóráról és éjszakai műszakról motyogott mielőtt angolosan távozott.<br />
-Gondoltam. Nincs mit anyu. Időközben Nate is bedugta a fejét az ajtón.<br />
-Nah mi van, megyünk?<br />
-De türelmetlen valaki. Jól van anyukám, jó szórakozást.<br />
Arcra puszi, ölelés, és a két "jómadár" elhagyta a házat.<br />
<br />
A városban nem volt túlnagy forgalom. Arianna leállította a motort a pláza parkolójában.<br />
-1. változat: Mozi, pizza vásárlás; 2.: pizza, mozi, vásár; vaagy...mozi közben pizza, utána vásárolunk?<br />
-Hm... a harmadik változat jobban tetszik. Vigyorgott Nate.<br />
-Sejtettem öcsi.<br />
Vette pizzát, beültek egy kalózos vígjátékra; egy csomot nevettek rajta; utána a boltokat vették célba.<br />
Összeszedték azt amire Nivának szüksége van; magukat meglepték egy-egy karórával, feliratos, színes pólóval.Végig bolondozták a délutánt; az este egy kávézó teraszán érte őket.<br />
-Asszem ideje menni. Anya azt mondta, ott aludhatsz valamelyik barátodnál. Ott leteszlek; hazaszállítom a cuccokat; majd én is az egyik barátomnál alszom.<br />
-Macroy-nál, annál a meleg pasinál? Birom a fejét, jó arc.<br />
-Igen nála leszek. Csak el ne mond neki hogy "jó arc", mert a végén elbizza magát. Nevetett Aria. Mond csak, te honnan a csudából szedsz ilyen kifejezéseket?<br />
-A suliból.- vágta rá Nate.<br />
-Gondolhattam volna; nah gyere, induljunk.<br />
<br />
<br />
Rider hitetlenkedve nézte ahogy Arianna és a fiú elhagyják a kávéházat.<br />
Ez nem lehet igaz; nem lehet hogy van egy fia?! Ki kell derítenem az igazságot. Óvatosan követte őket.<br />
A nő először a srácot tette le egy kertes háznál; majd tovább hajtott sötétkék hondáján. Rider telepjárója észrevétlen követte; vagyis csak a férfi hitte hogy észrevétlen. Nem is Arianna lett volna ha nem veszi észre a fekete autót. Szívesen megnézte volna ki ül a volán mögött; de megakarta várni mit lép a férfi; mert férfi az illető, abban biztos volt.<br />
Haza vitte a vásárolt holmit; otthon összepakolt pár ruhát, pipereholmit. Ezeket belerakta egy katonazsákba, a zsákot meg a motor felnyitható ülése alá. Majd elindult Jamie-hez. Rider még mindig követte.<br />
A kicsit "forró hangulatú" férfi a művésznegyedben lakik, ami csak tízpercre van Arianna-ék házától.<br />
Jamie a kertjében dolgozgatott, imádott növényei között. A motor hangjára felkapta a fejét. Meglátva ki állt meg a kapujánál, boldog mosoly terült el vonzó arcán.<br />
-Ariel, az én "kishableányom". Mi szél hozott ős régi barátod szerény hajlékába?<br />
A kishableány megszólítást még a megismerkedésük napján kapta; mert ki sem akart szállni a medencéből.<br />
-Jamie Baby. Anyám ma videó estet tart, meg hát hiányoztál szépfiú. Vidáman, nevetve megölelték egymást. Rider féltékenyen nézte őket az utca túloldaláról, nem ismerte a férfit, így nem tudhatta hogy Jamie meleg.<br />
-Még mindig "melegebb éghajlaton" szereted múlatni az időt? Jamie fejbólintására, színpadiasan felsóhajtott. -Oh milyen kár.<br />
-Nah de Aria?! Te kis huncut, tudod jól hogy te vagy az egyetlen nő az életemben.<br />
-Persze, mivel én vagyok az egyetlen; a húgodon kívüli; nőnemű lény akit eltudsz viselni. Kuncogott Arianna. Amúgy pasik terén hogy állsz?<br />
-Két órája ment el Sam, és úgy holnap jön.<br />
-Hosszú távra terveztek? Mosolyogva nézte legjobb barátja arcát.<br />
-Úgy néz ki. Vallotta be szégyenlősen Jamie. Ide akar költözni. Arianna meglepetten bámult a férfi szemeibe.<br />
-Hisz ez fantasztikus Jamie. Boldog vagy vele? <br />
-Soha életemben nem voltam még ilyen boldog. Álmodozó, szerelmes ábrázata meggyőzte Arianna-t. Nah de elég belőlem, gyere menjünk be. Mesélj, te hogy vagy? Kérdezte miközben kivette Aria katonazsákját a moci ülése alól.<br />
-Hm... mondhatnám azt, tök rendben van minden, de nem akarok hazudni.<br />
-Hallottam megint nyertetek. Nevetve bevonultak a házba.<br />
-Igen, már megint. Ez persze Arizna érdeme is.Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-17482299239686244932009-11-18T02:22:00.000-08:002009-12-26T10:04:34.514-08:00Ez meg hogy lehet?! Őrület! - 2. fejezet.Egy gyönyörű családi házban laknak a tengerparton. Arizna somolyogva lépett be ház ajtaján. Kislánya sikítva a nyakába ugrott.<br />-Nyertél! Láttalak a tévében. Arizna vigyorogva szorosan magához ölelte a csacsogó lányát. Lilien már tizenhárom éves múlt két hete.<br />-Jonathan merre található? Tudakolta a konyhából jött édesanyjától, a nő.<br />-Elsőszülött gyermeked szokás szerint csatangol valamerre. Elnézően megcsóválta a fejét.<br />-Megyek megkeresem. Jah anya, ma lesz tudod az az estély... maradnál és vigyáznál a kölykökre amíg mi ott leszünk? Meg sem várva a választ kiviharzott az udvarra.<br />-Persze kicsim. Sóhajtotta anyja a csapódó ajtónak. Pont olyan mint az apja, meg sem várja míg az ember reagál.<br />-Áh hagyd csak anyu. Ő ilyen és kész. Mit főztél ma? Szimatolt bele a levegőbe.<br /><br /><br /><br />-Jonathan, merre kószálsz? Kis csirkefogó, úgyis megtalállak. Halk elfojtott kuncogást hallott a hatalmas diófa felől. Hiába bújtál el nagyon jó szimatom van.<br />Erre hangos kacaj töltötte meg az udvart. A fiú leugrott a fáról egyenesen édesanyja elé.<br />- Pedig azt hittem nem találsz meg. Gratulálok ismételt győzelméhez hölgyem. Mókásan fejet hajtott, majd komolyra fordította a szót.<br />-Te vagy a legjobb anyu. Arizna összeborzolta fia amúgy is kócos haját. Örült hogy fia rá hasonlít és nem kámforként eltűnt apjára. Jonathan okos, rátermett, szenvedélyes könnyen barátkozó típus, makacs tizenhét éves, ha valamit a fejébe vesz, véghez is viszi; nem lett dacos, kezelhetetlen kamasz, de azért megküzdöttek egymással.<br />-Gyere te mókamester. Tudod ma estélyre megyek, bár szívesebben maradnék itthon, kiülnék a diófára és bámulnám a csillagokat. De sajna nem lehet. A nagyi veletek marad, mi meg Arianná-val úgy legkésőbb hajnali kettőkor megpróbálunk eltűnni a bálból. Fintorán fia óriásit kacagott.<br />- Hé nem nevet hanem együtt érez. Jonathan, egy bocs anyu felkiáltással eltűnt a házban. Arizna kuncogva sétált gyermeke után. Lili és Jonathan apja nem volt felelősségteljes apa; az igaz hogy fia negyedik szülinapját még megvárta az elmenekülésével, viszont Arizná-t itt hagyta egyedül egy kisfiúval, ráadásul nyolc hónapos terhesen. Még csak huszonkét éves volt akkor. De a nő nem bánta hogy el ment, mert a férfi egy idő után kezdett furcsán viselkedni.<br />- Nah akkor készüljünk fel lelkileg az estére.<br />Arizna gyönyörű csillogó fehér ruhája jó kontrasztot alkotott hollófekete hajával, és bronz barna bőrével. A ruha csupán a térdét súrolta, és két vékonyka pánt tartotta a lány vállán; tett még egy arany színű, vastag övet a derekára. Haját jobb oldalt feltűzte, amúgy szabadon hagyta, ritkán fogta össze a haját. Felrakta az édesanyjától kapott türkiz nyakláncot a hozzá tartozó karpereccel. Egy kevés smink és kész. Felvette a fehér báli félmagas sarkú cipöjét és bevonult húga szobájába.<br />- Ari segítsek? Kérdezte amikor meglátta húgát félig felszenvedett ruhával.<br />- Hoh az életemet mentenéd meg vele. A francos cipzár nem akar felmenni. Hiába küszködök vele. Arianna is fehér térdigérö ruha mellett döntött, de neki nem csillogott, vastagabb pántja volt és fekete szegélyezte, a ruha széleit. Hálás bólintással köszönte meg nővérének, a segítségét. Ö smaragd nyakláncot és karperecet tett fel; fekete öve tette teljessé az összhatást. Haját lófarokba kötötte, szemét kihúzta, rakott magára még egy kis szemhéjpúdert és egy kevéske szájfény, két fújás parfüm, és ennyi.<br />- Mehetünk Ariz? Vigyorogva belekarolt nővérkéjébe, majd szaladtak a lépcsön.<br />- Francba fent hagytam a cipömet! Káromkodott Arianna nevetve, az udvarra menet.<br />-Egy pill és hozom. Ariz visszarohant húga lábbeliéért. Fekete, csillogó szandált hozott. Ez jó lesz?<br />-Tökéletes, köszke. Felhúzta, utána beültek a kocsiba.<br />-Nah akkor kezdődik. Arizna beindította az autót és kitolatott a felhajtóról.<br /><br />Egy hatalmas villához értek. A zene már szólt, elegáns emberek szálltak ki drága luxusautókból, és sétáltak a bejárathoz. Az udvarban a fákon lampionfüzérek égtek, kellemes hangulatot teremtve.<br />-Hm... készen állsz belépni az oroszlán barlangjába, nővérkém? Tudakolta Arianna huncutul.<br />-Készen. Gyere menjünk. Karon fogta kuncogó húgát, és eltűntek a vendégek között.<br />Pincér kínálta pezsgőt fogyasztottak, találkoztak össz-vissz két ismerőssel, amikor egy ismeretlen de megnyerő külsejű negyvenes pasas, lépett hozzájuk.<br />-Üdvözlet drága hölgyeim. Remélem nem unatkoznak. Rider Gingar, ennek a háznak az ura; szolgálatukra. Halványan meghajtotta a fejét.<br />-Arizna La Belleni. Ő pedig a húgom Arianna.<br />-Oh már tudom, a versenyző nővérek. Gratulálok ismételt győzelmükhöz. Egyenek, igyanak, szórakozzanak. Mosolyogva észrevétlenül Arianna-rá kacsintott, majd üdvözölte a többi érkező vendégeit.<br />- Láttad?! Rám kacsintott. Nah ne... ő mindig minden nőt megszerez magának akit csak akar. Nem szeretnék én lenni a következő trófeája.<br />-Nyugi húgi, érezd jól magad. Gyere vegyüljünk el. Nem sejtették, hogy Arianna nem ok nélkül tartott a férfi reakciójától. Rider elhatározta ideje lenne megnősülnie. Harminckilenc évével tényleg ideje volna már. Arianna La Belleni-t nézte ki magának. Csak arra nem számított, hogy ennyire elbűvöli a lány személye. Hallotta a nő utolsó mondatát.<br /> Nem Arianna, nem trófeának akarlak. Te leszel az első és egyben az utolsó nő aki igazán bepillantást nyerhet Rider Gingar álarca mögé. Szenvedélyes férfi révén olyan nőt választ feleségének aki ugyanolyan szenvedélyes; akinek van saját véleménye, ki is meri mondani, ugyanakkor titokzatos, életvidám. Majd meglátjuk Arianna mennyire felel meg ezeknek a kitételeknek. Arra nem gondolt, hogy Arianna-nak is lesz néhány szava a dologhoz.<br /><br />Brian unottan üldögélt az egyik sarokban és észrevétlenül figyelte az embereket. Egyetlen egy személyt keresett a tekintetével. Meg is találta. Óvatosan felállt és nőhöz sétált. Ki akarta deríteni Arizna mit rejteget olyan nagyon az életével kapcsolatban. Ugyan is soha nem nyilatkozik a magánéletéről.<br />-Nocsak kit látnak szemeim. Látványosan végig mérte a nőt. -Hm...<br />-Te...! Mi az hogy hm...?! De a férfi csak némán méregette. Brian válaszolj! Ariz kezdett ideges lenni. Nem tudta hogy Brian már itt van. Nem készült még fel arra, hogy találkozzanak.<br />- Most valahogy több ruha van rajtad mint legutóbb. Hamiskás mosollyal szuggerálta a lány kék szemét. Arizna ledöbbent, nah álljon csak meg a menet! Mégis mit képzel magáról?!<br />-Mégis mit gondolsz magadról, Brian? Ami ott az öltözőben történt nem jogosít fel arra, hogy ilyen személyes megjegyzéseket tegyél nekem. Idegesen húgát kereste a szemével, aki eltűnt legjobb barátnőével, Erica-val. Beletörődve visszafordult a férfi felé.<br />-Nehezedre esne békén hagyni? Tette fel a kérdést.<br />-Igen. Őszinte válasza meghökkentette a lányt. Csak nézett rá hitetlenkedve, mert szólni azt nem bírt. Végül csak megtalálta a hangját.<br />-Pimasz fráter. De ennyi is elég volt a férfinak, felkuncogott. Megragadta Arizna derekát, és magához húzta. Szegény Ariz azt sem tudta mit csináljon döbbenetében.<br />-Imádom amikor káromkodsz. Súgta a nő fülébe Brian. Arizna arra eszmélt hogy Brian keze elkalandozott a fenékre. Rémülten próbálta maradék méltóságát összeszedni.<br />-Brian hagyd abba. Megijesztesz. Hagyd abba most! Kitépte magát a férfi karjaiból és erőteljesen arcul csapta.<br />-Ez még light-os volt, de ha még egyszer hozzám érsz az engedélyem nélkül, olyat kapsz amit nem teszel a kirakatba, az biztos. Remegő kézzel megigazította a ruháját. Megrémisztette Brian viselkedése. Egyszer megvetően néz rá most meg kéjesen fogdossa. Ariz össze volt zavarodva. Itt az idő a távozásra. Minél előbb lelépnek annál előbb nyugodhat meg. Megkerülte az értetlen férfit és húga keresésére indult. Magában átkozta saját magát, Brian-t, Arianna-át és ezt a hülye estélyt. De eszébe jutott hogy két nap múlva színét sem fogja látni Brian-nek, ez egy kicsit felvidította.<br />Közben Arianna Erica mellett ácsorgott, próbálva elkerülni a házigazdát, és kétértelmű célozgatásait.<br />-Aria, mi a bajod? Egész este olyan szótlan vagy. Erica jól ismerte barátnőjét, nem szokott ő ilyen csendes lenni és általában nem téblábol mellette órák hosszat.<br />-Ö... bocsi, csak sürgősen beszélnem kell veled. Gyere a mosdóba. Arianna sietősen elindult, Erica meg utána.<br />-Mégis mi a baj? Kérdezte Erica miután becsukta a mosdó ajtaját maguk mögött.<br />-A házigazda. Sóhajtotta lemondóan Arianna. Egyfolytában olyan érzésem van, amikor rámnéz, hogy legszivesebben felfalna ott helyben. Nem leszek a legújabb hóditása akit egy hét után eldob.<br />-Jaj Aria, már értelek. Lehet, hogy irtó jóképű és gazdag, de én sem szivesen lennék a játékszere. Greg felrobbanna a féltékenységtől, meg aztán nem is csalnám meg. Most mit akarsz tenni? Nem múlathatjuk az időt a női mosdóban egész este. Gyere igyunk egy kis koktélt, beszélgessünk a vendégekkel, és nagyon úgy érzed hogy lelépnél megkeressük Ariz-t és haza megyünk. Ok?<br />-Jól van rendben.Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-82145140831462018182009-11-18T02:05:00.000-08:002009-11-18T02:10:06.179-08:00Ez meg hogy lehet?! Őrület! - 1. fejezet.A sebesség mérő már kétszáznál volt, a kerekek pörgették a homokot és a kisebb, köveket maguk után, a kocsi szélsebesen száguldott a cél felé. Arizna csak nyomta a pedált, szemét az útra szegezte. Már csak pár mérföld és nyer. Másodszor is. Egy éve készült erre, és most learatja a babérokat, újra. Vigyorogva gondolt Brian arcára, imádta bosszantani a férfit, aki hagyta is felhúzni magát. Arizná-t nehezen lehetett felhergelni, igy játékként tekintett az egészre. Brian idegelésénél, csak a sebességet szerette jobban. Már kisgyerekkorában odavolt az autókért a motorokért. Bátya ismertette meg vele a versenyautókat, megtanította érzékkel vezetni, hogy a lány bármilyen extrém helyzetben bármikor képes legyen figyelni, dönteni és cselekedni. Most is tudatában volt annak, hogy mögötte számtalan versenyző hajt a finish-be, de ő csak a célra koncentrált. Navigátora, vagyis a húga, élénken figyelt, közben egy apró mosoly bújt meg a szája sarkában. Már megint ők fognak nyerni. Egy évvel ezelőtt is vitték a pálmát. Arianna ugyan utált autót vezetni, viszont szívesen ült be nővére mellé, navigátor szerepben. A nővérek külsőre nagyon hasonlítanak egymásra, kivéve a szemüket. Arizna hideg kék szemekkel van megáldva, míg Arianna szikrázó zöldjével babonázza meg a férfiakat. Szénfekete hajuk van, de Arianná-nak csak a válláig ér míg Arizná-nak a fenekéig, magasságuk is egyező. Sokszor össze is keverték öket. Mind két lány imádja a száguldást csak más szemszögből, vagy mondhatjuk úgy is, más helyzetből.<br /><br />- Arizna, ugye tudod, hogy Brian őrjöngeni fog! Huncutul kuncogva bebiztosította magát; lába a műszerfal alatt, jobb keze az ajtónak támaszkodva, a biztonsági öv keresztbe a vállán, és a derekán.<br /><br />Ördögi vigyor ült az idősebb leány ajkain. –Igen tudom. De ugye azt tudod, hogy csak magamnak bizonyítok… a többi csupán ráadás. A zene dübörgött a kocsiban, a fülükben, a testükben. Élvezték a ritmust, hogy senki nem szól rájuk, ilyenkor szabadnak érezték magukat, menetesen a kötöttségektől. Sárkány; mert így hívják az autójukat; süvítve, szinte repült a célvonal felé. A nagy porfelhőben már látni lehetett a pálya végét jelző zászlókat.<br /><br />- Igen! Bokszolt a levegőbe jobb kezével, ugyanis a bal a kormánykeréken nyugodott. Megcsináltuk, megint.<br /><br />- Meg. Jehhhh! Kiabálta Arianna és nővére egyszerre. Majd egymásra vigyorogtak. Amikor áthajtottak a célon, felnevettek, önfeledten vidáman. „Sárkány” félreállt, ők pedig kipattantak belőle. Hatalmas vigyorral a képükön álldogáltak az autó motorháztetője előtt. Arianna fel is ült rá, szkafanderével a kezében. Az újságírók letámadták őket. Higgadtan, tűrték a rohamot. Sejtették, hogy ez lesz.<br /><br />A kérdések csak úgy záporoztak mindenfelől.<br /><br />- Tavaly is és az előtt is önök nyertek. Ez mennyire befolyásolja a többi versenyzővel való kapcsolatukat? – Már az indulásnál biztosak voltak a győzelemben? – Mit fognak csinálni idén? Meg ehhez hasonlók. Semleges hangon válaszoltak, de egyetlen egy kérdés, pontosabban egy kijelentés megingatta Ariznát.<br /><br />- Úgy hallottam, hogy az első, a második és harmadik helyezetteket meghívta egy olajmágnás. Tudtak róla? Persze hogy tudott erről csak nem akarta tudomásul venni. Irtózott az ilyen felesleges felhajtástól. A sajtót elfogadta azzal semmi baja nem volt, de ezeket az udvarias, unalmas, üres estélyeket ki nem állhatta.<br /><br />- Igen, természetesen tudtunk róla. Ragadta a szót magához Arianna, miután megérezte nővére viszolygását. Minden kérdést megválaszoltak, a maguk stílusában, majd elhúzták a csíkot, meghagyva a műszakiaknak a kocsi rendbetételét. Arizna imádattal végigsimított autója oldalán, majd húga után ment.<br /><br />Közben a többi versenyző is beért. A lányok sisakjukkal a kezükben az eredményhirdetésre igyekeztek. Arizna soha nem fogja elfelejteni Brian arckifejezését. Tudta jól hogy miért olyan ideges rá a férfi . Ami megvan benne, az Brian-ben is ott van, de ezt nem tudja, vagy nem akarja elismerni a férfi. Ráadásul a lány teljes mértékben kiaknázza képességeit, feszegeti határait, amit Brian nem tesz meg; és amíg erre rá nem jön, addig csípni fogja a szemét minden ami Arizná-val kapcsolatos. A díjjak átadása után, meg az ilyenkor szokásos dolgokon túljutva, a nővérek az öltözőt vették célba. Egy gyors zuhany, ruha felkapása és irány haza; vagyis Arizna szerette volna ezt megvalósítani de csak a vetkőzésig jutott, mert egy dühös egyén berontott a helyiségbe.<br /><br />- Mond te mi a jó fenét képzelsz?! Támadta le a férfi. Brian arca pár centire volt az övétől. Arizna hátrahőkölt. Csupán egy törölköző takarta a testét. Zavarba jött, de be is sokallt attól hogy igy rátámadtak.<br /><br />- Hé! nem zavar hogy épp tusolni készültem? Szorosan fogta össze magán az anyagot. Mérgesen nézte, ahogy a férfi rájön, milyen hülyeséget csinált. - Majd ha lezuhanyoztam és felöltöztem, válaszolok a vulgárisan odavetett kérdésedre. Most pedig távozz! Hideg szemei keményen tekintettek vissza Brian szénfekete szemeibe. A srác tátogva kerek szemekkel dermedten állt, még soha nem látta ilyennek a lányt.<br /><br />- Arizna... kezdte, de amaz belefojtotta a szót azzal hogy vállánál fogva kilökte az ajtón és bevágta mögötte. Brian végleg beidegesedett.<br /><br />Mégis mit gondol? Engem senki sem rázhat csak úgy le! Nah majd én megmutatom ennek a fruskának, velem nem lehet játszani. Benyitott a szobába, vagyis csak nyitott volna, ugyanis bezárták. Az ajtó túloldalán egy kissé felhúzott nő toporgott.<br /><br />- Heh! Tudtam hogy ez lesz. Szerettem volna elkerülni de úgy tűnik...<br /><br />- Arizna hagyd abba a hülyeséget; akartad hogy utánad jöjjön. Csak nem tervezted az üvöltözést. Önmagadnak nem hazudhatsz. Totál bele vagy esve. Jött ki a fürdőből Arianna.<br /><br />- Höh? Honnan veszed ezt a baromságot, okostojás? Arianna fel sem vette a gúnyos hangnemet.<br /><br />- Oh hogy honnan? Állandóan róla beszélsz, imádod bosszantani, incselkedni vele, közben meg bánt hogy nem veszi észre mennyire szerelmes vagy belé. Ismerlek Ariz, csillog a szemed amikor csak szóba kerül.<br /><br />- Ha már ilyen jól tudod ezt, akkor mond, mi a jó francot csináljak?! Idegesen beletúrt amúgy is zilált hajába.<br /><br />- Ezt még az óceán túloldalán is hallották...<br /><br />- Arianna! Nővére hisztérikusnak minősülő hangja hallatán a fiatalabb lány jobbnak látta nem feszegetni a témát.<br /><br />- Jól van jól van. Itt lesz ez az estély, próbáld meg elcsábítani.<br /><br />- Neked teljesen elment az eszed?! Brian Gamrinar- ról beszélünk ha nem tudnád! Hisztériás rohamot kap előbb utóbb ha igy folytatják.<br />- Anélkül is tudom hogy üvöltöznél velem. Arianna higgadt hangja elérte a kellő hatást, Arizna nagy nehezen lenyugodott.<br />- Oké értem. Bocsi, nem akartam ilyen nyers lenni. De most tényleg... semmi esélyem nincs nála hiszen láthattad, vagyis hallhattad nem igazán szívlel. Nincs mit szépíteni, egyáltalán nem kedvel. Lemondó sóhajjal a fürdőbe sétált.<br />- Nem adhatod fel ilyen könnyen, térj már észhez, te nem vagy ilyen. Menj és tedd azt amit kell. Csábítsd el.<br />- Mintha az olyan könnyű lenne.<br />Langyos vízzel letusolt, felvette a szokásos farmer, színes ujjatlan póló, farmer dzseki, félmagas szárú tornacipő kompozíciót, húga laza vászon nadrágban, rövid ujjú kockás ingben és vászondzsekiben várt rá. Brian-nak esélye sem volt megállítani őket. Mindkét leányzó a parkoló felé sietett. Fejükbe nyomták a szkafandert, Arianna felpattant a mocira nővére mögé és elszáguldottak.Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3901096314950596571.post-88866794517143489162009-11-18T01:59:00.000-08:002012-05-21T08:40:13.470-07:00felhivásEz meg hogy lehet?! Őrület! első fejezete fent van. Két testvér élete eléggé felfordul, egy kristálynak köszönhetően; amiről semmit nem tudnak, de minden kiderül, kis időutazással fűszerezve. Jó szórakozást. Jah és ha már voltál olyan aranyos, hogy benéztél, megdobhatnál egy- két kritikával. köszi.Elieonorehttp://www.blogger.com/profile/08675416960326843328noreply@blogger.com0