Elena élete. 3. fejezet

Este fáradtan estem be a konyhába, hogy segítsek az asszonyoknak vacsorát készíteni. Heten voltunk a helyiségben nők. Dalani, ö a legidősebb mindannyiunk közül, férje a hajóorvos. Maryn, neki nincs férje és nem is akar örül, hogy az előzőtől megmenekült; azóta megtudtuk meg halt a fickó, így Maryn kétszeresen is felszabadult. Nina csendes, alacsony törékeny nő, férje meghalt köszönhetően Devilnek, egy kislánya van. Negyedik nő, Kaliga Imbru, de mindenki csak Brunak hívja, fekete rabszolga volt, öt nyelvet beszél, Jenkis vette feleségül, nekik két rosszcsont iker fiaik vannak, akik imádják az én fiamat, rajta csüngenek folyton, ami úgy vettem észre Adamet nem nagyon bántja.

Merinell, az én őrangyalom, testvérem, ha ő nincs, én sem lennék most itt. Hatodik nő, Éjholin, elég furcsa neve van, de ő szereti, mert az édesapjára emlékezteti. Ő a török szultán lánya volt, egy rabszolgákat szállító hajóról került hozzánk, én szabadítottam fel. Éjholin első gyermekét várja, a sziget legerősebb embere vette feleségül, aki folyton a feleségéről áradozik. A többiek mindig nevetnek, hogy ez a hatalmas férfi, milyen szenvedéllyel, gyengédséggel beszél Éjholinról. Megszelídítette a mi vademberünket.

Izzadtan és levegő után kapkodva ültem fel az ágyamban. Már megint a rémálmok. Nagyot sóhajtva kisöpörtem, hosszú, lángoló vörös hajamat az arcomból. Felhúztam a lábam törökülésbe, rátámasztottam a karomat kinyújtva, mindig ezt csinálom, ha ki akarom engedni a feszültséget. Segített is, légzésem normalizálódott, a szívem dobogása csitult. A nyitott ablakon beszökő, éjszakai szellő megborzongtatott. A francba, utálom a megérzéseket, folyton bejönnek. Hamarosan megküzdhetünk Bartymore Devil. Suttogtam a sötétbe. Kikászálódtam a takaró alól, ha már visszaaludni nem tudok, kidolgozok egy tervet arra az esetre, ha meg kell küzdenem vele. Miközben írószerszám és papír után néztem, a nyitott ablaknál megakadta a szemem egy alak sziluettjén. Közelebb mentem az ablakhoz; kezem akaratlanul is ökölbe szorult. - Merinell, testvérem - leheltem. Emlékszem, az ő családja is gazdag volt, egy társaságba jártunk, még is megközelíthetetlennek láttam, igazi elkényeztetett kisasszonynak, hogy mekkorát tévedtem, csak később évek múltán jöttem rá. Ő mentett ki, amikor a vérben-mocsokban feküdtem félig holtan, Londonban. Neki köszönhetem az életemet. Dühvel, elszántsággal vetettem bele magam a tervembe. - Bartymore, visszaküldelek oda ahonnan jöttél, mocskos fattyú! - Fogadkoztam gyilkos indulattal. Ha kell, vele megyek a halálba, de pusztulni fog, semmi sem állhat az utamba. Adam sorsát elrendeztem már, tudom, meg birkózik a halálommal, ha arra van szükség. Amint felkel a nap megkeresem Hellt, hogy segítsen felkészülni. 
Hajnalban a férfi rejtekhelye felé mentem nehéz szívvel. 

 - Elena, te megőrültél! Nem, nem veszel rá erre az esztelenségre!

- Csak te tudsz segíteni, Hell. Egyedül is képes vagyok rá, de nekem biztosra kell mennem, nem hibázhatok. Te vagy a legjobb lövész.

- Hízelgéssel nem érsz el nálam semmit, ezt már tudhatnád Lena.

- Nagyon is jól tudom, viszont ez nem szívesség lesz, hanem megfizeted a tartozásod. Vagy elfelejtettem, hogy én mentettem meg a segged a Kelet Indiai Társaságtól? Minimum az életeddel tartozol nekem.
 Hevesen tiltakozott az ötletem ellen, hülye tyúknak, esztelen libának nevezve.Csendben vártam dühöngése végét, amikor látta, hogy nem használt lehülyézésem, más taktikához folyamodott.

- Elena, a fiad megöl, ha rájön, hogy én segítettem a vesztedbe rohanni! - Rémült arca megmosolyogtatott.

- Adamet hagyd rám, most csak ezzel foglalkozz.

- Jól van, te vagy a főnök. Mikor kezdjünk hozzá?

- Holnap nem lesz semmi dolgom; találkozzunk itt hajnalban, nyugodtan tudnánk gyakorolni - puszit nyomtam az arcára. - Ász vagy.

- Tudom - vigyorgott önelégülten.

- Oh, a szerénység mintaképe. Nah pá. 
Merinellnek nem szóltam mire készülök, jobb ha csak utólag értesül róla, mert még képes lenne túlzottan aggódni.

Elena élete 2.fejezet.

A szigettől jó pár ezer mérföldre egy hajó szelte a habokat. Bartymore idegesen forgolódott az ágyában; nah nem a tenger hánykolódása ingerelte, ahhoz ő már régen hozzá szokott. Egy bizonyos hölgyemény keserítette meg a napjait, már vagy tizenhét éve. Azóta próbálja megtalálni, eddig sikertelenül. Nem lehet, hogy még mindig nem akadt rá; ördögi nőszemély! Az ördögi jelzőt rá is sokszor használják, ő maga viszont túlontúl öntelt ahhoz, hogy meghallja az ilyen beszólásokat. Elena, ezt a nevet suttogja minden éjjel. Ez a nő tölti ki minden gondolatát, még álmában sem hagyja nyugodni. Az egyik embere egyszer megjegyezte, nem szól másról az elmúlt tizenhat-hét év, minthogy ezt a nőt üldözik.

Elena mindig két lépessel előttünk jár - hangoztatta a legénység - képtelenség elkapni. Bartymore mintha meg sem hallaná ezeket, megszállottan kutat a lány után. A matrózok ilyenkor legyintenek egyet, majd teszik a dolgukat, hisz úgy sem tehetnek mást, a kapitány szava törvény a hajón.

***

A nappal együtt keltem, megszokásból; ilyenkor még senki nincs ébren, de engem ez nem zavar. Olyan nyugodt a táj, úgy érzem, ma még nem fenyeget semmi. Reggeli készítés közben elkalandoztam. Milyen békés életem volt Londonban ezelőtt; ugyanakkor rájöttem unalmas is. Ettől függetlenül visszasírom azokat az éveket. A szüleim szégyenkeznének, ha látnák mivé lett egyetlen gyermekük, azonban már nem nincsenek, hogy lássák, bár nem lenne ilyen életem, ha élnének. Elfogyasztottam a szokásos sajtos omlettet, utána készítettem kekszet Adamnek, gyömbéres palacsintát Merinek. Kiraktam egy bögre kávét, pohár tejet. A fiam kekszhez csak tejet hajlandó inni; Merinellhez pedig addig nem lehet szólni, amíg meg nem itta a szokásos kávét adagját. Tegnap ázni hagytam pár igencsak koszos ruhát, lepedőt; azokat átmostam még kétszer majd a szárítókötélre teregettem. A hófehér mosószappan illatú anyagok, a színes ruhák, vidáman lengedeztek a lágy szélben. Olyan otthonos benyomást keltettek, szeretem ezt a szigetet. Adamet láttam kijönni a házból; felé indulva összeszedtem a bátorságom, hogy most beszélek vele.

-Jó reggelt édesem. Hogy aludtál?

- Neked is jó reggelt anya, egész jól aludtam és te?

- Fogjuk rá. Figyelj csináltam neked kekszet, reggeli után beszédem van veled -  megsimogattam alvástól borzas haját.

- Miről? Fordította felém a fejét a konyhába menet.

- Előbb egyél, Merit is szeretném megvárni a nagy beszélgetéssel.

 Reggeli után Adam és Meri várakozva nézett rám.

- Nah mi az, amit tudnom kell - huuu el felejtetem, a fiam éles eszű gyerek.

- Adam, még soha nem meséltem az apádról, talán itt az ideje.

- Mit kéne tudnom róla? Sonny az apám.

- Nem kicsim, az igaz hogy ő nevelt és mellettünk állt, amikor szükségünk volt rá, viszont nem ő az édesapád.

Élesen beszívta a levegőt, de nem vágott a szavamba, így kinyögtem végre.

- Bartymore Devil az apád.

- Az a gyilkos ördög?! Anya mond, hogy nem szabad akaratodból történt…

- Nem Adam, nekem nem volt beleszólásom a dolgok alakulásába - elborzadva nézett rám, majd megfogta a kezem.

- Sajnálom, hogy át kellett élned annyi szörnyűséget. Mondok valamit, nekem akkor is Sonny Holow az édesapám, nem pedig az a szörnyeteg.

- Szeretlek fiam - mindig megértő, érett, erős gyerek volt, ezt igazolta mostani viselkedése is, ugyanakkor sokszor csinált őrültségeket.

- Nah menj, a srácok már várnak a tisztáson egy kis gyakorlatozásra; rázd gatyába őket. Biztattam egy kis szórakozásra, kacagva elszelelt az erdő felé.

- Ezen is túl vagy - Meri megfogta a vállam erősítésként, végül kilibbent az ajtón.

Igen túl vagyok; csak azt remélem, Adam soha nem kerül szemben ezzel a sátán fattyával. Én akarok vele megküzdeni, és megölni. Jól mondta Merinell, régen meg kellett volna ölnünk, akkor most nyugodtan tudnék aludni. Bár ez a macska egér játék izgalmas. Apollón szent nevére, ilyeneket még csak gondolni is rémes! Kezdek becsavarodni, de ha az elmúlt éveket vesszük, nem csoda. Az asztalra támaszkodva felkeltem; rengeteg tennivaló vár még rám. Rendbe tenni a hajót, segíteni a fiúknak eligazodni a számok világában. Itt a szigeten tisztességes kereskedelem folyik, mert így biztonságban van a sziget a Kelet-Indiai Társaságtól és egyéb... személyektől. A plusz jövedelmünket szerezzük kalózkodással, meg nem csak ezért szállunk hajóra. A legtöbb itt élő férfi, nem sokáig tud meglenni a szárazföldön. Nem csoda, hiszen egész életüket a tengeren töltötték - vén tengeri medvék - de mint mondják, jól esik nekik, hogy van egy hely ahová hazajöhetnek.