2009. november 19., csütörtök

Ez meg hogy lehet?! Őrület! - 3. fejezet.

Arianna erős fejfájással ébredt. Ránézve az órára hitetlenkedve mászott ki az ágyból. -Jesszusom már dél múlt 10 perce?! Ideje felkelni öreglány. Noszogatta önmagát. Fürdőbe támolygás közepette legalább tízszer megfogadta magában, álomkoktélt soha többé nem iszik. Szerencsére a viselkedését, emlékező tehetségét nem befolyásolta a pia. Bár a házigazda arcát, kétértelmű megjegyzéseit, pimasz vigyorát szívesen elfelejtené, ha tudná.
A mosdó fölötti tükörben meglátva magát, elborzadva erősítette meg fogadalmát. Szeme alatti árkok, szénakazalra emlékeztető gubancos sörénye, nem javított pocsék, sötét hangulatán. Megpróbált normális emberi külsőt varázsolni, frankestien kinézetű tükörképéből. Félig-meddig sikerült is neki; legalább is senki nem kapott frászt amikor belépett a konyhába.
Jonathan az ebédjét lapátolta a szájába; Niva, Arianna édesanyja, palacsintát sütött; Arizna kávéscsészéje a mosogatóban árválkodott. Úgy tűnik már elment és megint, szokás szerint kapkodva reggeli és ebéd nélkül. Liliant nem látta sehol.
-Anya Lili hol van? Huppant le Nathan mellé.
-Valamelyik barátnőjénél, lévén szombat.- válaszolta Nathan, szemforgatás kiséretében. Arianna nevetve kávét töltött a bögréjébe. Fejfájása múlóban volt. A konyhapultnak támaszkodva figyelte unokaöccsét.
-Figyuz Nate.. mi lenne ha ma bemennénk a városba csak mi ketten? Vásárolnánk, beülnék egy filmre, pizzáznánk, hm?
-Az tök király lenne Aria. Hatalmas vigyorral nagynénje nyakába ugrott.
-Akkor sipirc cipőt húzni. Övtáskádat is hozd, jah és ne feletkezz meg a skafanderedről sem. Mocival megyünk.
-Juppi! Rendicsek, rohanok. Viharos lendülettel hagyta ott az ebédlőt.
-Ha már vásárolgattok, vehetnétek nekem olajat, üditőt kekszet, csokit és valami sós sütit. Sorolta Niva a kivánságait.
-Csak nem vendégeket vársz?
-Három barátnőmmel video estet tartunk ma. Szóval Nathant vidd az egyik barátjához.
-Oké anya, akkor csak leszállitom a vásárolt holmit és én is eltűnök balfenéken.
-Köszi kicsim. Amugy Ariz sem jön holnap reggelnél hamarabb; valami túlóráról és éjszakai műszakról motyogott mielőtt angolosan távozott.
-Gondoltam. Nincs mit anyu. Időközben Nate is bedugta a fejét az ajtón.
-Nah mi van, megyünk?
-De türelmetlen valaki. Jól van anyukám, jó szórakozást.
Arcra puszi, ölelés, és a két "jómadár" elhagyta a házat.

A városban nem volt túlnagy forgalom. Arianna leállította a motort a pláza parkolójában.
-1. változat: Mozi, pizza vásárlás; 2.: pizza, mozi, vásár; vaagy...mozi közben pizza, utána vásárolunk?
-Hm... a harmadik változat jobban tetszik. Vigyorgott Nate.
-Sejtettem öcsi.
Vette pizzát, beültek egy kalózos vígjátékra; egy csomot nevettek rajta; utána a boltokat vették célba.
Összeszedték azt amire Nivának szüksége van; magukat meglepték egy-egy karórával, feliratos, színes pólóval.Végig bolondozták a délutánt; az este egy kávézó teraszán érte őket.
-Asszem ideje menni. Anya azt mondta, ott aludhatsz valamelyik barátodnál. Ott leteszlek; hazaszállítom a cuccokat; majd én is az egyik barátomnál alszom.
-Macroy-nál, annál a meleg pasinál? Birom a fejét, jó arc.
-Igen nála leszek. Csak el ne mond neki hogy "jó arc", mert a végén elbizza magát. Nevetett Aria. Mond csak, te honnan a csudából szedsz ilyen kifejezéseket?
-A suliból.- vágta rá Nate.
-Gondolhattam volna; nah gyere, induljunk.


Rider hitetlenkedve nézte ahogy Arianna és a fiú elhagyják a kávéházat.
Ez nem lehet igaz; nem lehet hogy van egy fia?! Ki kell derítenem az igazságot. Óvatosan követte őket.
A nő először a srácot tette le egy kertes háznál; majd tovább hajtott sötétkék hondáján. Rider telepjárója észrevétlen követte; vagyis csak a férfi hitte hogy észrevétlen. Nem is Arianna lett volna ha nem veszi észre a fekete autót. Szívesen megnézte volna ki ül a volán mögött; de megakarta várni mit lép a férfi; mert férfi az illető, abban biztos volt.
Haza vitte a vásárolt holmit; otthon összepakolt pár ruhát, pipereholmit. Ezeket belerakta egy katonazsákba, a zsákot meg a motor felnyitható ülése alá. Majd elindult Jamie-hez. Rider még mindig követte.
A kicsit "forró hangulatú" férfi a művésznegyedben lakik, ami csak tízpercre van Arianna-ék házától.
Jamie a kertjében dolgozgatott, imádott növényei között. A motor hangjára felkapta a fejét. Meglátva ki állt meg a kapujánál, boldog mosoly terült el vonzó arcán.
-Ariel, az én "kishableányom". Mi szél hozott ős régi barátod szerény hajlékába?
A kishableány megszólítást még a megismerkedésük napján kapta; mert ki sem akart szállni a medencéből.
-Jamie Baby. Anyám ma videó estet tart, meg hát hiányoztál szépfiú. Vidáman, nevetve megölelték egymást. Rider féltékenyen nézte őket az utca túloldaláról, nem ismerte a férfit, így nem tudhatta hogy Jamie meleg.
-Még mindig "melegebb éghajlaton" szereted múlatni az időt? Jamie fejbólintására, színpadiasan felsóhajtott. -Oh milyen kár.
-Nah de Aria?! Te kis huncut, tudod jól hogy te vagy az egyetlen nő az életemben.
-Persze, mivel én vagyok az egyetlen; a húgodon kívüli; nőnemű lény akit eltudsz viselni. Kuncogott Arianna. Amúgy pasik terén hogy állsz?
-Két órája ment el Sam, és úgy holnap jön.
-Hosszú távra terveztek? Mosolyogva nézte legjobb barátja arcát.
-Úgy néz ki. Vallotta be szégyenlősen Jamie. Ide akar költözni. Arianna meglepetten bámult a férfi szemeibe.
-Hisz ez fantasztikus Jamie. Boldog vagy vele?
-Soha életemben nem voltam még ilyen boldog. Álmodozó, szerelmes ábrázata meggyőzte Arianna-t. Nah de elég belőlem, gyere menjünk be. Mesélj, te hogy vagy? Kérdezte miközben kivette Aria katonazsákját a moci ülése alól.
-Hm... mondhatnám azt, tök rendben van minden, de nem akarok hazudni.
-Hallottam megint nyertetek. Nevetve bevonultak a házba.
-Igen, már megint. Ez persze Arizna érdeme is.

2009. november 18., szerda

Ez meg hogy lehet?! Őrület! - 2. fejezet.

Egy gyönyörű családi házban laknak a tengerparton. Arizna somolyogva lépett be ház ajtaján. Kislánya sikítva a nyakába ugrott.
-Nyertél! Láttalak a tévében. Arizna vigyorogva szorosan magához ölelte a csacsogó lányát. Lilien már tizenhárom éves múlt két hete.
-Jonathan merre található? Tudakolta a konyhából jött édesanyjától, a nő.
-Elsőszülött gyermeked szokás szerint csatangol valamerre. Elnézően megcsóválta a fejét.
-Megyek megkeresem. Jah anya, ma lesz tudod az az estély... maradnál és vigyáznál a kölykökre amíg mi ott leszünk? Meg sem várva a választ kiviharzott az udvarra.
-Persze kicsim. Sóhajtotta anyja a csapódó ajtónak. Pont olyan mint az apja, meg sem várja míg az ember reagál.
-Áh hagyd csak anyu. Ő ilyen és kész. Mit főztél ma? Szimatolt bele a levegőbe.



-Jonathan, merre kószálsz? Kis csirkefogó, úgyis megtalállak. Halk elfojtott kuncogást hallott a hatalmas diófa felől. Hiába bújtál el nagyon jó szimatom van.
Erre hangos kacaj töltötte meg az udvart. A fiú leugrott a fáról egyenesen édesanyja elé.
- Pedig azt hittem nem találsz meg. Gratulálok ismételt győzelméhez hölgyem. Mókásan fejet hajtott, majd komolyra fordította a szót.
-Te vagy a legjobb anyu. Arizna összeborzolta fia amúgy is kócos haját. Örült hogy fia rá hasonlít és nem kámforként eltűnt apjára. Jonathan okos, rátermett, szenvedélyes könnyen barátkozó típus, makacs tizenhét éves, ha valamit a fejébe vesz, véghez is viszi; nem lett dacos, kezelhetetlen kamasz, de azért megküzdöttek egymással.
-Gyere te mókamester. Tudod ma estélyre megyek, bár szívesebben maradnék itthon, kiülnék a diófára és bámulnám a csillagokat. De sajna nem lehet. A nagyi veletek marad, mi meg Arianná-val úgy legkésőbb hajnali kettőkor megpróbálunk eltűnni a bálból. Fintorán fia óriásit kacagott.
- Hé nem nevet hanem együtt érez. Jonathan, egy bocs anyu felkiáltással eltűnt a házban. Arizna kuncogva sétált gyermeke után. Lili és Jonathan apja nem volt felelősségteljes apa; az igaz hogy fia negyedik szülinapját még megvárta az elmenekülésével, viszont Arizná-t itt hagyta egyedül egy kisfiúval, ráadásul nyolc hónapos terhesen. Még csak huszonkét éves volt akkor. De a nő nem bánta hogy el ment, mert a férfi egy idő után kezdett furcsán viselkedni.
- Nah akkor készüljünk fel lelkileg az estére.
Arizna gyönyörű csillogó fehér ruhája jó kontrasztot alkotott hollófekete hajával, és bronz barna bőrével. A ruha csupán a térdét súrolta, és két vékonyka pánt tartotta a lány vállán; tett még egy arany színű, vastag övet a derekára. Haját jobb oldalt feltűzte, amúgy szabadon hagyta, ritkán fogta össze a haját. Felrakta az édesanyjától kapott türkiz nyakláncot a hozzá tartozó karpereccel. Egy kevés smink és kész. Felvette a fehér báli félmagas sarkú cipöjét és bevonult húga szobájába.
- Ari segítsek? Kérdezte amikor meglátta húgát félig felszenvedett ruhával.
- Hoh az életemet mentenéd meg vele. A francos cipzár nem akar felmenni. Hiába küszködök vele. Arianna is fehér térdigérö ruha mellett döntött, de neki nem csillogott, vastagabb pántja volt és fekete szegélyezte, a ruha széleit. Hálás bólintással köszönte meg nővérének, a segítségét. Ö smaragd nyakláncot és karperecet tett fel; fekete öve tette teljessé az összhatást. Haját lófarokba kötötte, szemét kihúzta, rakott magára még egy kis szemhéjpúdert és egy kevéske szájfény, két fújás parfüm, és ennyi.
- Mehetünk Ariz? Vigyorogva belekarolt nővérkéjébe, majd szaladtak a lépcsön.
- Francba fent hagytam a cipömet! Káromkodott Arianna nevetve, az udvarra menet.
-Egy pill és hozom. Ariz visszarohant húga lábbeliéért. Fekete, csillogó szandált hozott. Ez jó lesz?
-Tökéletes, köszke. Felhúzta, utána beültek a kocsiba.
-Nah akkor kezdődik. Arizna beindította az autót és kitolatott a felhajtóról.

Egy hatalmas villához értek. A zene már szólt, elegáns emberek szálltak ki drága luxusautókból, és sétáltak a bejárathoz. Az udvarban a fákon lampionfüzérek égtek, kellemes hangulatot teremtve.
-Hm... készen állsz belépni az oroszlán barlangjába, nővérkém? Tudakolta Arianna huncutul.
-Készen. Gyere menjünk. Karon fogta kuncogó húgát, és eltűntek a vendégek között.
Pincér kínálta pezsgőt fogyasztottak, találkoztak össz-vissz két ismerőssel, amikor egy ismeretlen de megnyerő külsejű negyvenes pasas, lépett hozzájuk.
-Üdvözlet drága hölgyeim. Remélem nem unatkoznak. Rider Gingar, ennek a háznak az ura; szolgálatukra. Halványan meghajtotta a fejét.
-Arizna La Belleni. Ő pedig a húgom Arianna.
-Oh már tudom, a versenyző nővérek. Gratulálok ismételt győzelmükhöz. Egyenek, igyanak, szórakozzanak. Mosolyogva észrevétlenül Arianna-rá kacsintott, majd üdvözölte a többi érkező vendégeit.
- Láttad?! Rám kacsintott. Nah ne... ő mindig minden nőt megszerez magának akit csak akar. Nem szeretnék én lenni a következő trófeája.
-Nyugi húgi, érezd jól magad. Gyere vegyüljünk el. Nem sejtették, hogy Arianna nem ok nélkül tartott a férfi reakciójától. Rider elhatározta ideje lenne megnősülnie. Harminckilenc évével tényleg ideje volna már. Arianna La Belleni-t nézte ki magának. Csak arra nem számított, hogy ennyire elbűvöli a lány személye. Hallotta a nő utolsó mondatát.
Nem Arianna, nem trófeának akarlak. Te leszel az első és egyben az utolsó nő aki igazán bepillantást nyerhet Rider Gingar álarca mögé. Szenvedélyes férfi révén olyan nőt választ feleségének aki ugyanolyan szenvedélyes; akinek van saját véleménye, ki is meri mondani, ugyanakkor titokzatos, életvidám. Majd meglátjuk Arianna mennyire felel meg ezeknek a kitételeknek. Arra nem gondolt, hogy Arianna-nak is lesz néhány szava a dologhoz.

Brian unottan üldögélt az egyik sarokban és észrevétlenül figyelte az embereket. Egyetlen egy személyt keresett a tekintetével. Meg is találta. Óvatosan felállt és nőhöz sétált. Ki akarta deríteni Arizna mit rejteget olyan nagyon az életével kapcsolatban. Ugyan is soha nem nyilatkozik a magánéletéről.
-Nocsak kit látnak szemeim. Látványosan végig mérte a nőt. -Hm...
-Te...! Mi az hogy hm...?! De a férfi csak némán méregette. Brian válaszolj! Ariz kezdett ideges lenni. Nem tudta hogy Brian már itt van. Nem készült még fel arra, hogy találkozzanak.
- Most valahogy több ruha van rajtad mint legutóbb. Hamiskás mosollyal szuggerálta a lány kék szemét. Arizna ledöbbent, nah álljon csak meg a menet! Mégis mit képzel magáról?!
-Mégis mit gondolsz magadról, Brian? Ami ott az öltözőben történt nem jogosít fel arra, hogy ilyen személyes megjegyzéseket tegyél nekem. Idegesen húgát kereste a szemével, aki eltűnt legjobb barátnőével, Erica-val. Beletörődve visszafordult a férfi felé.
-Nehezedre esne békén hagyni? Tette fel a kérdést.
-Igen. Őszinte válasza meghökkentette a lányt. Csak nézett rá hitetlenkedve, mert szólni azt nem bírt. Végül csak megtalálta a hangját.
-Pimasz fráter. De ennyi is elég volt a férfinak, felkuncogott. Megragadta Arizna derekát, és magához húzta. Szegény Ariz azt sem tudta mit csináljon döbbenetében.
-Imádom amikor káromkodsz. Súgta a nő fülébe Brian. Arizna arra eszmélt hogy Brian keze elkalandozott a fenékre. Rémülten próbálta maradék méltóságát összeszedni.
-Brian hagyd abba. Megijesztesz. Hagyd abba most! Kitépte magát a férfi karjaiból és erőteljesen arcul csapta.
-Ez még light-os volt, de ha még egyszer hozzám érsz az engedélyem nélkül, olyat kapsz amit nem teszel a kirakatba, az biztos. Remegő kézzel megigazította a ruháját. Megrémisztette Brian viselkedése. Egyszer megvetően néz rá most meg kéjesen fogdossa. Ariz össze volt zavarodva. Itt az idő a távozásra. Minél előbb lelépnek annál előbb nyugodhat meg. Megkerülte az értetlen férfit és húga keresésére indult. Magában átkozta saját magát, Brian-t, Arianna-át és ezt a hülye estélyt. De eszébe jutott hogy két nap múlva színét sem fogja látni Brian-nek, ez egy kicsit felvidította.
Közben Arianna Erica mellett ácsorgott, próbálva elkerülni a házigazdát, és kétértelmű célozgatásait.
-Aria, mi a bajod? Egész este olyan szótlan vagy. Erica jól ismerte barátnőjét, nem szokott ő ilyen csendes lenni és általában nem téblábol mellette órák hosszat.
-Ö... bocsi, csak sürgősen beszélnem kell veled. Gyere a mosdóba. Arianna sietősen elindult, Erica meg utána.
-Mégis mi a baj? Kérdezte Erica miután becsukta a mosdó ajtaját maguk mögött.
-A házigazda. Sóhajtotta lemondóan Arianna. Egyfolytában olyan érzésem van, amikor rámnéz, hogy legszivesebben felfalna ott helyben. Nem leszek a legújabb hóditása akit egy hét után eldob.
-Jaj Aria, már értelek. Lehet, hogy irtó jóképű és gazdag, de én sem szivesen lennék a játékszere. Greg felrobbanna a féltékenységtől, meg aztán nem is csalnám meg. Most mit akarsz tenni? Nem múlathatjuk az időt a női mosdóban egész este. Gyere igyunk egy kis koktélt, beszélgessünk a vendégekkel, és nagyon úgy érzed hogy lelépnél megkeressük Ariz-t és haza megyünk. Ok?
-Jól van rendben.

Ez meg hogy lehet?! Őrület! - 1. fejezet.

A sebesség mérő már kétszáznál volt, a kerekek pörgették a homokot és a kisebb, köveket maguk után, a kocsi szélsebesen száguldott a cél felé. Arizna csak nyomta a pedált, szemét az útra szegezte. Már csak pár mérföld és nyer. Másodszor is. Egy éve készült erre, és most learatja a babérokat, újra. Vigyorogva gondolt Brian arcára, imádta bosszantani a férfit, aki hagyta is felhúzni magát. Arizná-t nehezen lehetett felhergelni, igy játékként tekintett az egészre. Brian idegelésénél, csak a sebességet szerette jobban. Már kisgyerekkorában odavolt az autókért a motorokért. Bátya ismertette meg vele a versenyautókat, megtanította érzékkel vezetni, hogy a lány bármilyen extrém helyzetben bármikor képes legyen figyelni, dönteni és cselekedni. Most is tudatában volt annak, hogy mögötte számtalan versenyző hajt a finish-be, de ő csak a célra koncentrált. Navigátora, vagyis a húga, élénken figyelt, közben egy apró mosoly bújt meg a szája sarkában. Már megint ők fognak nyerni. Egy évvel ezelőtt is vitték a pálmát. Arianna ugyan utált autót vezetni, viszont szívesen ült be nővére mellé, navigátor szerepben. A nővérek külsőre nagyon hasonlítanak egymásra, kivéve a szemüket. Arizna hideg kék szemekkel van megáldva, míg Arianna szikrázó zöldjével babonázza meg a férfiakat. Szénfekete hajuk van, de Arianná-nak csak a válláig ér míg Arizná-nak a fenekéig, magasságuk is egyező. Sokszor össze is keverték öket. Mind két lány imádja a száguldást csak más szemszögből, vagy mondhatjuk úgy is, más helyzetből.

- Arizna, ugye tudod, hogy Brian őrjöngeni fog! Huncutul kuncogva bebiztosította magát; lába a műszerfal alatt, jobb keze az ajtónak támaszkodva, a biztonsági öv keresztbe a vállán, és a derekán.

Ördögi vigyor ült az idősebb leány ajkain. –Igen tudom. De ugye azt tudod, hogy csak magamnak bizonyítok… a többi csupán ráadás. A zene dübörgött a kocsiban, a fülükben, a testükben. Élvezték a ritmust, hogy senki nem szól rájuk, ilyenkor szabadnak érezték magukat, menetesen a kötöttségektől. Sárkány; mert így hívják az autójukat; süvítve, szinte repült a célvonal felé. A nagy porfelhőben már látni lehetett a pálya végét jelző zászlókat.

- Igen! Bokszolt a levegőbe jobb kezével, ugyanis a bal a kormánykeréken nyugodott. Megcsináltuk, megint.

- Meg. Jehhhh! Kiabálta Arianna és nővére egyszerre. Majd egymásra vigyorogtak. Amikor áthajtottak a célon, felnevettek, önfeledten vidáman. „Sárkány” félreállt, ők pedig kipattantak belőle. Hatalmas vigyorral a képükön álldogáltak az autó motorháztetője előtt. Arianna fel is ült rá, szkafanderével a kezében. Az újságírók letámadták őket. Higgadtan, tűrték a rohamot. Sejtették, hogy ez lesz.

A kérdések csak úgy záporoztak mindenfelől.

- Tavaly is és az előtt is önök nyertek. Ez mennyire befolyásolja a többi versenyzővel való kapcsolatukat? – Már az indulásnál biztosak voltak a győzelemben? – Mit fognak csinálni idén? Meg ehhez hasonlók. Semleges hangon válaszoltak, de egyetlen egy kérdés, pontosabban egy kijelentés megingatta Ariznát.

- Úgy hallottam, hogy az első, a második és harmadik helyezetteket meghívta egy olajmágnás. Tudtak róla? Persze hogy tudott erről csak nem akarta tudomásul venni. Irtózott az ilyen felesleges felhajtástól. A sajtót elfogadta azzal semmi baja nem volt, de ezeket az udvarias, unalmas, üres estélyeket ki nem állhatta.

- Igen, természetesen tudtunk róla. Ragadta a szót magához Arianna, miután megérezte nővére viszolygását. Minden kérdést megválaszoltak, a maguk stílusában, majd elhúzták a csíkot, meghagyva a műszakiaknak a kocsi rendbetételét. Arizna imádattal végigsimított autója oldalán, majd húga után ment.

Közben a többi versenyző is beért. A lányok sisakjukkal a kezükben az eredményhirdetésre igyekeztek. Arizna soha nem fogja elfelejteni Brian arckifejezését. Tudta jól hogy miért olyan ideges rá a férfi . Ami megvan benne, az Brian-ben is ott van, de ezt nem tudja, vagy nem akarja elismerni a férfi. Ráadásul a lány teljes mértékben kiaknázza képességeit, feszegeti határait, amit Brian nem tesz meg; és amíg erre rá nem jön, addig csípni fogja a szemét minden ami Arizná-val kapcsolatos. A díjjak átadása után, meg az ilyenkor szokásos dolgokon túljutva, a nővérek az öltözőt vették célba. Egy gyors zuhany, ruha felkapása és irány haza; vagyis Arizna szerette volna ezt megvalósítani de csak a vetkőzésig jutott, mert egy dühös egyén berontott a helyiségbe.

- Mond te mi a jó fenét képzelsz?! Támadta le a férfi. Brian arca pár centire volt az övétől. Arizna hátrahőkölt. Csupán egy törölköző takarta a testét. Zavarba jött, de be is sokallt attól hogy igy rátámadtak.

- Hé! nem zavar hogy épp tusolni készültem? Szorosan fogta össze magán az anyagot. Mérgesen nézte, ahogy a férfi rájön, milyen hülyeséget csinált. - Majd ha lezuhanyoztam és felöltöztem, válaszolok a vulgárisan odavetett kérdésedre. Most pedig távozz! Hideg szemei keményen tekintettek vissza Brian szénfekete szemeibe. A srác tátogva kerek szemekkel dermedten állt, még soha nem látta ilyennek a lányt.

- Arizna... kezdte, de amaz belefojtotta a szót azzal hogy vállánál fogva kilökte az ajtón és bevágta mögötte. Brian végleg beidegesedett.

Mégis mit gondol? Engem senki sem rázhat csak úgy le! Nah majd én megmutatom ennek a fruskának, velem nem lehet játszani. Benyitott a szobába, vagyis csak nyitott volna, ugyanis bezárták. Az ajtó túloldalán egy kissé felhúzott nő toporgott.

- Heh! Tudtam hogy ez lesz. Szerettem volna elkerülni de úgy tűnik...

- Arizna hagyd abba a hülyeséget; akartad hogy utánad jöjjön. Csak nem tervezted az üvöltözést. Önmagadnak nem hazudhatsz. Totál bele vagy esve. Jött ki a fürdőből Arianna.

- Höh? Honnan veszed ezt a baromságot, okostojás? Arianna fel sem vette a gúnyos hangnemet.

- Oh hogy honnan? Állandóan róla beszélsz, imádod bosszantani, incselkedni vele, közben meg bánt hogy nem veszi észre mennyire szerelmes vagy belé. Ismerlek Ariz, csillog a szemed amikor csak szóba kerül.

- Ha már ilyen jól tudod ezt, akkor mond, mi a jó francot csináljak?! Idegesen beletúrt amúgy is zilált hajába.

- Ezt még az óceán túloldalán is hallották...

- Arianna! Nővére hisztérikusnak minősülő hangja hallatán a fiatalabb lány jobbnak látta nem feszegetni a témát.

- Jól van jól van. Itt lesz ez az estély, próbáld meg elcsábítani.

- Neked teljesen elment az eszed?! Brian Gamrinar- ról beszélünk ha nem tudnád! Hisztériás rohamot kap előbb utóbb ha igy folytatják.
- Anélkül is tudom hogy üvöltöznél velem. Arianna higgadt hangja elérte a kellő hatást, Arizna nagy nehezen lenyugodott.
- Oké értem. Bocsi, nem akartam ilyen nyers lenni. De most tényleg... semmi esélyem nincs nála hiszen láthattad, vagyis hallhattad nem igazán szívlel. Nincs mit szépíteni, egyáltalán nem kedvel. Lemondó sóhajjal a fürdőbe sétált.
- Nem adhatod fel ilyen könnyen, térj már észhez, te nem vagy ilyen. Menj és tedd azt amit kell. Csábítsd el.
- Mintha az olyan könnyű lenne.
Langyos vízzel letusolt, felvette a szokásos farmer, színes ujjatlan póló, farmer dzseki, félmagas szárú tornacipő kompozíciót, húga laza vászon nadrágban, rövid ujjú kockás ingben és vászondzsekiben várt rá. Brian-nak esélye sem volt megállítani őket. Mindkét leányzó a parkoló felé sietett. Fejükbe nyomták a szkafandert, Arianna felpattant a mocira nővére mögé és elszáguldottak.

felhivás

Ez meg hogy lehet?! Őrület! első fejezete fent van. Két testvér élete eléggé felfordul, egy kristálynak köszönhetően; amiről semmit nem tudnak, de minden kiderül, kis időutazással fűszerezve. Jó szórakozást. Jah és ha már voltál olyan aranyos, hogy benéztél, megdobhatnál egy- két kritikával. köszi.