2010. április 29., csütörtök

La academia 1. fejezet.

Raul vagyok a legkisebb Merryton fiú; nem könnyű az élet két bátyó mellett, viszont bármikor számíthatok rájuk. Az Akadémián tanulok, ahol szinte mindig pörög az élet.
Alexis próbált meggyőzni hogy minden rendben lesz, csak azt kell tennem amit mond. Nah persze; ez is rosszul fog végződni mint az összes eddigi eszement ötlete. Én megint hallgattam rá, pedig nagyon jól tudom, pofára esés lesz a vége. De hát mit tehet az ember fia ha egy Alexis-nek nevezett tornádó söpör végig a szobáján megmentelek címszóval. Cöch... mintha szükségem lenne rá.
Egy héttel és négy nappal ezelőtt Alex kitalálta, nekem barátnő kell. Nem mertem lehűteni a lelkesedését, miszerint a férfiakat kedvelem. Így tűrtem, hogy egyik buliból a másikba hurcoljon. Egy hétig bírtam, majd közöltem vele, nem a legszebb hangon, hogy elegem volt. Szerencsére nem sértődött meg, mert időközben rájött a titkomra. Ma, mit ad isten, közli eléggé tárgyilagosan, öccse is a fiúkat szereti. Nah pff. Negyed óráig röhögött az arckifejezésemen. Nem ezt várná az ember a legjobb barátjától. Végül nagy nehezen benyögte mit kéne tennem.
-Fogadnod kéne Petroniussal. Gyilkos tekintetem láttán a feje fölé emelte a karját. -Oké, oké nem szóltam. Azért gondold át.
Miért kéne átgondolnom? Mitől lesz nekem jobb ha fogadok az öccsével?!
-Te hárpia! Ezt nem úszod meg. Félig mérgesen félig nevetve hozzá vágtam a könyvem, ami hatalmasat dörrent az utána becsukódó ajtón. Alex csak kacagott a túloldalon.
-Édesem, én mindig megúszom, te viszont folyton bajba kerülsz.
-Ez mégis kinek a hibája, "drágám"? Tudakoltam az uccsó szót erőteljesen megnyomva. Az a szerencséd hogy nem tudok rád haragudni, te akaratos liba.
-Ezt bóknak veszem Raul. Amúgy jobb ha készülsz, mert félóra múlva kezdődik a lélektanóra. Jah és kötelezőő! Fuvolázta vidáman, majd csak a cipője kopogását hallottam távolodni. El nem tudom képzelni hogyan tud ezekben a magassarkúnak titulált kínzóeszközökben járni. Nah mindegy. Felkaptam a törölközőmet, és egy alsógatyát. A langyos víz egy kicsit magamhoz térített. Elgondolkoztam azon amit Alexis mondott. Fogadás Petroniussal. Nah neem! Még mit nem!? Megzavarodtál Raul? Megráztam a fejem majd kiléptem a zuhany alól. Magamra rántottam a bokszert, türcsit a nyakamba akasztva mentem vissza a szobába. A szemem megakadt egy alakon akinek nem itt lenne a helye, ráadásul az én ágyamon terpeszkedett. Ki az, nah ki? Persze hogy Petronius; ilyen az én szerencsém. Remélem nem Alex küldte ide, mert ha igen lenyomom a torkán a kedvenc magassarkúját, de először a sráccal végzek.
-Helló Petronius. Öö... te mit keresel itt? Ez az Raul, mi a fene ütött beléd?! Nem szoktál dadogni! Kéjesen végig mért.
-Hali Raul. Csak gondoltam beugrom, mehetnénk együtt lélektanra. Rám villantotta macsós vigyorát. Nos, nem vágódtam hanyatt tőle, viszont a vérem száguldani kezdett.
-Mit ne mondjak, megleptél. Öt perc és mehetünk, csak magamra kapok valamit, így mégsem mehetek. Vigyorogtam. Nah Raul, tudsz te ha akarsz. A szekrényhez sétáltam. Kivettem egy fekete inget, és egy sötétkék farmert. Még véletlenül sem azért, mert ez a szín kiemeli a vörös hajam és a zöld szemem. Igen Raul, hazudj csak magadnak, abban úgy is remek vagy.
-Kár ezt a remek testet eltakarni. Mély rekedtes hangjára felé fordultam. Közben már felhúztam a nadrágot. Az inget gyorsan begomboltam.
-Tévedsz Petro, nincs nekem olyan jó testem. Jah amúgy, néztem a karórámra, tizenöt perc és kezdődik az óra. Próbáltam figyelmen kívül hagyni kéjes tekintetét. Ez mintha még jobban felizgatta volna. Höh, nagyszerű! Nem tudom honnan tudja, hogy meleg vagyok. Rólam senki sem sejti, viszont van egy két srác rajtam kívül akikről tudják, melegek. Nem ítélik el őket, de én mégsem mertem rászánni magam hogy elmondjam valakinek; egyedül Alexis jött rá.
-Te élsz tévedésben Raul. Lehet hogy nem veszed észre, de én látom hogy néznek rád, nem csak a csajok hanem a srácok is. Mindkét nem számára vonzó vagy.
Nah erre már nem tudtam mit mondani. És a hangja ahogy ezt mondta... kezdett a vér "rossz" helyre összpontosulni. Váááá ha meglátja valaki hogy merevedésem van már csak a hangjától, én leszek az akadémia legújabb pletykája.
-Bocsáss meg Petronius de meg kell keresnem a bátyámat, az órán találkozunk. Nem tudtam máshogy lerázni, viszont megbántani sem akartam. Rekord sebességgel elviharoztam. Visszapillantva még láttam besurranni a mosdóba.


Petronius

Csalódottan néztem utána. Reméltem hogy egy kicsit tudok vele beszélgetni. Nem baj, lesz rá még alkalmam, és nem csak beszélgetni. Erre a gondolatra fütyörészve folytattam az utam. Visszagondolva, amikor megláttam egy szál bokszerben, ha nem fogom vissza magam, ott helyben rámásztam volna. Olyan akár egy görög félisten, széles hát, napbarnított bőr, nem az a nagyon izmos fajta mégis látszik rajta hogy edzésekre jár. Vörös, dús, kócos hajába legszívesebben beletúrnék, szeme zöldje akár a smaragd,
és a hangja, ahh menten a gatyámba élvezek. Gyors ütemben keresnem kell egy mosdót. Beslisszoltam a toalettre, hogy könnyítsek magamon, ha már Raul nem segít. Bezártam az ajtót hogy ne érjen valami váratlan. Nekidőltem a falnak, és lassan belecsúsztattam a bal kezem a gatyámba. Raul-ra gondolva szinte láttam magam előtt ahogy leveti a boxert, csillogó szemekkel rám néz, majd megragadja a férfiasságomat. Meghallva a hangját, a markomba élveztem. Azután rájöttem; a mosdóajtó előtt áll, és engem keres. A francba, ezt hogy magyarázom ki?! Bűbájjal rendbe szedtem a ruhámat, megmostam a kezem.
-Petronius, tudom hogy odabent vagy, láttam amikor bementél. Vagy talán már elmentél?
Hogy elmentem-e? Oh "édesem" nem is tudod mennyire.
-Öö Raul, te vagy? Minek kérdezel ilyen hülyéket ha úgyis tudod, balfácán! Ajjajj már magammal vitatkozom, nem jó jel.
-Igen Petro, én vagyok, három perc múlva, tanóra.
Ne, ne szólj hozzám mert elélvezek a hangodtól, de hangosan ennyit mondtam. -Máris megyek, csak hívott a természet.
Kizártam az ajtót és kiléptem.
-Nah gyere te csavargó. Már azt hittem nem is jössz órára. Nevetve megbökte a vállam.
Bárcsak mással bökdösnél, máshol. Hermész szent nevére, miket gondolok én?! Jól van Petronius, nyugalom; nem olyan nehéz másra koncentrálni. Fenébe, még hogy nem nehéz? Ha melletted sétál titkos vágyaid megtestesítője, akkor nem hiszem hogy tudsz másra gondolni.
-Petro, nagyon csöndes vagy. Valami baj van? Kedvesen a karomra tette a kezét. Száraz volt a tenyere és forró.
-Nem, nincs semmi baj.
-Jól van te tudod. Hangja sokat sejtetően elmélyült. Neee, lebuktam; nyugalom, mély levegő és kifúj. Nem hiszem hogy tudja, az nem lehet. Az arcát néztem, bár tudnám mi jár a fejében.
-Nővérem említette, valami verseny miatt előrébb hozták a halloween partit. Törtem meg a csendet; vártam mit fog erre reagálni.
-Alexis nekem ezt miért nem mondta? Tűnődő arccal a semmibe bámult. Jah tudom már; megint szervezkedik a hátam mögött.
-Alex már csak ilyen, mindenbe beleüti az orrát; a nővérem, szóval nagyon is tudatában vagyok milyen. Egyszerre kezdtünk el nevetni. Sejtettük mi jár másik fejében; Alexet is utoléri a végzete, előbb vagy utóbb.

Egy újabb történettel jövök

Az Akadémia. Hm... mindig pár fejezetes lesz egy- egy család élete. Majd mindig ki fogom írni, kinek a szemszögéből íródik a történet.
Üdvözöllek a csodák birodalmában. Ha elég bátor vagy beléphetsz a Varázslók, Boszorkányok, és egyéb különleges lények világába. Megismerheted Az Akadémiát, ahol, élnek, tanulnak, szórakoznak.
Töménytelen mennyiségű humor, perverzkedés, szerelem, bosszúság, ellenszenv, barátság. Nem tervezek véres, komor, horrorisztikus jelenteket. Szóval kalandra fel.
Jah és itt egy kis útravaló: Ne köss fogadást, mert úgyis elveszted; ha mégis sikerült fogadni...készülj fel, semmi sem lesz olyan, mint amit várnál. " Kötsd fel a gatyádat öcsi, nem lesz könnyű menet. Én melletted állok, de ha elveszted a fogadást, bajban lesz a csinos feneked"- bátyám kuncogva veregetett hátba.
-Kösz Lion, meglettem volna a vigasztalásod nélkül is."

Spanyolul: La academia- Az akadémia, vipera: víbora, kígyó: serpiente, macska: gato, ló: caballo, csillag: estrella,
Örökké: eternamente (eterno- örök), Tenger: mar, Hold: luna, Fény: luz, Nap: día, Árnyék: sombra, Hang: sonido, Csend: tranqulio,
Király: chulo, Királyné: reina, Herceg: príncipe, Hercegnő: princessa, Nemes: noble,
Halhatatlan: inmortal, Varázsló: mago, Boszorkány: bruja, Főnixmadár: ave de fénix, Farkas: lobo( lobo de sangre- vérfarkas), Sárkány: dragon, Vámpír: vampiro Szellem: fantasma
Szirének: sirenas, Krónikás: cronista, Mester: maestro, Feladat: tarea, Kirándulás: excursión
Főnixek; Boszorkányok, varázslók; Halhatatlanok; Szirének.
És a szereplők:
Fabeer család: Morgan, Alexis, Tabita, Petronius. Switlon:  Sonja, Solon. Derov: Amarilla, Noah, Izodor. Calawey: Maxim, Hannibal, Benjamin. Cronista: Robin, Aida, Taddeus. Sonido: Valentin, Nicodemus, Sebastian. Zafira hercegnő, Romero herceg, Konstantin herceg, Ludmilla hercegné. Moon: Nina, Gordon, Julius, Noel, Sába. Merryton: Lionel, Gabriel, Raul. Metal: Orestes, Sergius. Noble: Ramon, Mario. Serpiente: Nadja, Jazmin, Edison. Víbora: Miranda, André, Zackarias, Laslie, Simone, Cornel.
Elwora: Olimpia, Marius, Oliver. Caballo: Ahmed, Caleb, Adrian, Seherezade, Azalea. Gergor: Dalton, Viola. Sombra: Jordan, Axel, Nataniel, Babett. Vegalock: Irina, Aurélia. Carew: Gloria, Izabella, Demetria. Gato: Deborah, Ariel, Auróra, Celina. 
Akkor jöjjenek az évfolyamok.
4. évfolyam: Amarilla, Nikodemus, Morgan, Solon, Maxim, Romero, Olimpia, Dalton, Caleb, Irina, Aurélia, Nina, Nadja, Lionel, Orestes, Zackarias, Andé,
3. évfolyam: Alexis, Tabita, Noah, Sonja, Robin, Viola, Seherezade, Marius, Axel, Gloria, Auróra, Jazmin, Gordon, Julius, Gabriel, Kornel, Sergius.
2. évfolyam: Petronius, Benjamin, Hannibal, Taddeus, Azalea, Oliver, Babett, Ahmed, Demetria, Izabella, Edison, Ramon, Noel, Raul,
1. Évfolyam: Aida, Valentin, Izodor, Sebastian, Zafira, Jordan, Nataniel, Adrian, Ariel, Celina, Deborah, Sába, Miranda, Mario, Laslie, Simone,