Ez már kicsit hosszabb lett igaz? Szerintetek helyre tudja hozni? Jó lenne ha kapnék egy két kritikát.

La academia 3. fejezet

Tabita

Miután vége lett az órámnak Ungold mesterrel, az étkezde felé vettem az irányt, ma még csak egy szendvicset ettem és már elmúlt hét óra. Épp a hirdető tábla előtt haladtam el, amikor megakadt a szemem egy papírfecnin, nah jó nem fecni volt hanem füzet méretű lap. Versennyel egybekötött utazást hirdetett, ami öt nap múlva lenne, ma még fel lehet iratkozni.
- Hűha ez izgi lesz, lássuk hol a névsor; áhá itt is van. Oda varázsoltam a nevem a többiekéhez, közben végigolvastam a neveket. Ajjaj, Sergius jön, Alex is felírta magát, ennek nem lesz jó vége, nővérkém ki nem állhatja azt a srácot. Tovább vándorolt a tekintetem Romero herceg szálkás betűi láttán remegni kezdett a lábam. Te jó ég, ő is ott lesz, elő évfolyamos korom óta bele vagyok szerelmesedve. Erről csak a nővérem és Robin tud, senki más, ő meg végképp nem, belehalnék a szégyenbe, ha rájönne. Meg egyébként barátnője van, legalábbis én úgy tudom, vagy is ez nem biztos, mert a hülye haverjai nem olyan hihető források e téren. Most jut eszembe, valaki vagy valakik ellopták a nővéremmel közös naplónkat, te szentséges szalamandra! Abban van minden titkunk, ha kiderül... nem tudtam tovább szőni a gondolatsort, mert egy kis levélke röppent a kezembe. Felkaptam a fejem, hogy körülnézzek, de a folyosó üresen ásított. Szétnyitván majdnem elájultam, saját magammal néztem farkasszemet. Ezt a képet még Kelton csinálta, s mit mondjak eléggé erotikus lett. Fekete hajam szétterült a hátamon, hason feküdtem a vörös selyemágyneműn, felkönyökölve, kacéran egyenesen a kamerába tekintve barna szemeimmel. Nem viseltem mást csak falatnyi francia alsóneműt, egy fekete kis kalappal a fejemen és a mosolyomat. A francba kinél vannak a képeim?! A fotó alatt szöveg volt, nem kézzel írott, rögtön rájöttem volna kiküldte. "Nem tudtam hogy ilyen jó alakod van, baby. Jó volna közelebbről megismerkedni, mit szólnál ahhoz, ha találkoznánk egy csendes helyen? Várom a válaszod, a levél megtalál engem ha írsz." Kiakadtam, ez azért nem semmi húzás a részéről, akárki tette. A válaszomat gyorsan le is firkantottam a faliújságnál levő tollal. "Még is kinek képzeled magad édesem?" Gúnyosan elmosolyodva tovább írtam a véleményemet. "Majd amikor befagy a pokol szivi, jah és tehetnél nekem egy szívességet, marha gyorsan ad vissza a naplómat, mert ha nem nagyon megbánod. Pá pá perverzkém." Útjára engedtem a levélkét, az abban a pillanatban köddé vált. Hálát adtam az égnek, hogy ez a tökfej magánbűbájt tett rá. Nem szokásom káromkodni, de ilyenkor kijön és különben sem hallotta senki. Gyomrom korgása térített vissza a valóságba, ideje lenne normális kaját enni.
A folyosó végén felbukkant az, akit ma nagyon elakartam kerülni, pedig oda vagyok érte. Romero épp erre tartott a bandájával jobban mondva a barátaival. Ebben a suliban nincsenek bandák vagy ehhez hasonló klikkek. Van akit nem bírsz, van akit nem kedvelsz, de nincs háborúskodás, kisebb csínyek előfordulnak az igaz. Szóval valamin nagyon röhögtek, viszont nekem nem volt kedvem megvárni míg beszólnak valami idiótaságot, inkább kerülő úton mentem az ebédlőbe. Sietve, mert megígértem Robinnak, aki a nővérem után a legjobb barátnőm, hogy segítek neki megcsinálni az alkímia háziját. Szerencsére, Robin ott ült az egyik asztalnál, még nagyban falatozott, lehuppantam mellé, nem telt el két másodperc, rögtön belevágott a közepébe.
- Nah mizu? Lagymatag fejrázásomra elmosolyodott. - Látom ma nem vagy valami élénk, szarul nézel ki és iszonyatosan sápadt vagy; minden rendben? Hát igen ezt bírom benne, nem kertel egyből a lényegre tér, ráadásul nagyon éles szeme van minden apró részletet észre vesz, ám ha a saját szerelmi életéről van szó tiszta vak, nah mindegy.
- Kösz, szarul is érzem magam.
- Gyere, mond el Robin néninek mi nyomja a pici szíved. Ez a csaj mindig képes felrázni a depiből akármilyen vészes a helyzet. Most sem volt másként, nevetve eltoltam tolakodó arcát és szedtem a finomabbnál finomabb kajából, majd megböktem.
- Bonnie te kis pimasz. Kacagva folytatta a vacsorázást. Emlékszem még elsőben neveztem el őt Bonnie - nak amit nem bánt. A sajátságos humora, sokszor éles nyelve, cinikus véleményei miatt volt már balhéja a pasikkal, ettől eltekintve eléggé sokan kedvelik.
- Bonnie, te mit tennél a helyemben?
- Oh. Száját csücsörítve elmélyülten gondolkozott, amikor ilyen arcot vág, nevetési inger kerülget. - Attól függ miről van szó Tabi.
- Szerelmes vagy egy pasiba, viszont tudod nem lehet köztetek komoly kapcsolta, mert egy menő csajozós fazon, még is reménykedsz, erre kapsz egy levelet, valami ismeretlen ürge találkozni akar veled, látott rólad erotikus fotókat; előtte meg kiderül, ellopták a naplódat onnan szedték a képeket. Nah ehhez mit szólsz?
Döbbenten nézett rám, a szája tátva maradt, elég nehéz meglepni őt, most sikerült.
- Hűha mozgalmas napod volt az biztos. A végszót Romero adta meg amikor belépett az étkezdébe.
Minden mozdulatát lestem, ahogy elegánsan elül az asztalhoz, szed magának az ételből és enni kezd. Azt is figyelemmel kísértem, amikor egy csaj, Irina oda tipegett hozzá irreálisan magas sarkú cipőben, affektáló hangon megkérdezte mit csinál este. Fájt látnom, hogy átkarolja a lány derekát, belesuttog a fülébe, a nyakába csókol, mindeközben fél szemmel engem vizslatva. Szinte beleégett a retinámba ez a jelenet, ami olyan volt számomra mint valami rémes mozifilm. Bonnie rám pillantott, majd a párocskát vette szemügyre; gonosz mosollyal megpöccintette volna az ujját ha nem kapom el a kezét.
- Ne Bonn, nem éri meg. Közel állva a síráshoz, fogtam a sütimet; hiszen most sem ettem sokat; és Bonnie - t hátra hagyván elviharoztam. Szerencsére ez senkinek sem tűnt fel, mert a fél diáksereg akkor készült elhagyni az ebédlőt.





Romero

Ezek a srácok zsenik; a napló amit elcsentek; igen csentek nem loptak, mert mi nem lopunk; kincset ér. Azok a fotók amik benne voltak, kíváncsivá tettek, vajon csak a képeken látszik vagy tényleg van egy merészebb, vadabb oldala Tabita Fabeernek, és a nővérének Alexisnek. A naplóba már egyedül olvastam bele. Megdöbbentett, Tabi már elsős kora óta belém szerelmes. Nem azzal a rózsaszínfelhőcskés, nyáltengeres borzadállyal, hanem amiben nincs cicoma csak őszinte, valódi érzelmek. Ezt onnan tudom, hogy nem voltak mindenfelé szívecskék rajzolva, az írása tiszta, rendezett volt, és ahogy írt, beleborzongtam. "Ő magával ragad, elkápráztat, a mélybe taszít, majd felemel, fel a csillagokig."
"Veled képesnek érzem magam bármire, veled szabad vagyok; erőt ad. Szárnyakat adok neked, szárnyalj, de elkaplak ha zuhannál. Szabadon engedlek, ám csak annyira, hogy könnyedén visszatalálj hozzám. Vigyázz rám, én nem zárlak börtönbe." Majd egy másik bejegyzés, ami nem is olyan régi. "Bűnöm oly jelentéktelen, csupán szeretni akarom, mégsem tehetem, inkább hagyom elmenni, hisz úgy sem szeret. Távol kerül tőlem egyre távolabb, nem tudom mit tegyek, segíts nekem kélek. Gondolj rám, hunyd le szemed, s nézz rám. Ott vagyok veled, minden álmom, vágyam csak a tied." Azt hihetném másnak írta ezeket, azután megláttam magamról egy képet ami alá csak két szót írtak; "Tiéd örökké." Nem tudtam mit kezdjek ezzel az infóval, gőzöm se volt. Gondolkoztam aztán eszembe jutott; elküldöm az egyik fotót saját magáról, mellé írok pár sort. Bűntudat öntött el, hisz visszaélek a titkaival... héé álljunk meg egy kicsit; mikor lettem én ilyen szentimentális? Vállrándítással elintézve a dolgot, megkerestem a fiúkat, hogy vacsizni vonuljunk. A kajáldában Elena vagy Clara; igazából nem tudom mi a neve, nem szoktam megjegyezni az ilyen könnyűvérű lányok nevét; oda jött hozzám és az estéről érdeklődött. - Jó kis éjszaka volt, meg kéne ismételni. Súgtam a fülébe, belecsókolva a nyakába, közben önkénytelenül; mert nem vagyok kegyetlen, akárki akármit mondjon; Tabit néztem a szeme sarkából. Láttam ahogyan elsápad, majd megfogja barátnője kezét, még hallottam a szavait, "Ne Bonn, nem éri meg." Ezután kirohant a helyiségből. Már nem érdekelt Diana vagy mit tudom én ki, az sem keltette fel a vágyamat, hogy végig simított a karomon. Jobban izgatott, mikor lettem ilyen tuskó. Utána akartam menni, még se mozdultam. Nem baj helyre hozom, még helyre lehet hozni, ugye?
Fel pattanva a szobám felé vettem az irányt, figyelmen kívül hagyva Irina méltatlankodó rikácsolását, hogy fellöktem. Úgy döntvén átköltözöm Sergiushoz; lévén egyedül neki nincs szobatársa a harmadik évfolyamból, mellesleg a legjobb barátom; össze rámoltam pár cuccom. Irina nem találhat itt, mert akkor eldicsekedne a hódításával, amit nem akartam. Heh, én hódítottam meg őt és nem fordítva, meg amúgy is a fél kolesz már átment rajta; nekem nem lesz ilyen nő a barátnőm az holtbiztos, de szórakozásnak kitűnő. Sergius nem bánta, hogy meghúzom magam nála, szerelmi bánatban szenved, elhagyta a barátnője, kell aki odafigyel rá.

Bocsi hogy ilyen rövidke lett... a következő már hosszabb lesz, csak már régen frissítettem és alig volt ihletem, de mindenképpen akartam frisselni. Bár nem úgy tűnik mintha bárkit is érdekelne :( mind1 én ettől függetlenül, saját magamért tovább csinálom. Ha mégis úgy döntenél hogy benézel, kérlek írj kritikát.

La academia 2. fejezet.

Alexis

 Raul most már boldogul egyedül. Tudom nem szép dolog belekontárkodni mások dolgába, de Raul a legjobb barátom, nem nézhetem tétlenül, hogy normális kapcsolata sincs.
Nem volt több órám, Raullal nem egy évfolyamba járunk, elég kevés óránk közös. Visszaérve a szobámba, ahogy beléptem az ajtón egyből éreztem valami nem stimmel. A megérzéseim mindig beigazolódnak, így okkal féltem. A szekrényemhez ugrottam, ott tartom az ikertesómmal közös, fotóalbummal egybekötött naplót, tesómmal szobatársak is vagyunk. Kihúzván a harmadik fiókot, oda se néztem csak beletúrtam. Nem találtam azt aminek ott kellett volna lennie. Sikolyom valószínűleg messzire elhallatszott, mert öt perc múltán Tabi rontott a szobánkba. Ép voltom láttán megkönnyebbült. - Alex, már azt hittem gyilkolnak. Mi történt?
- Én fogok gyilkolni; valami retardált marha ellopta az albumunkat.
- Miiiicsodaaa?! Kit kell megfojtani, tudod már?
- Még nem, amúgy is csak most fedeztem fel, kitudja mióta nála vagy náluk van. Te, mikor nézted utoljára hogy meg van-e, én négy nappal ezelőtt.
Tanácstalanul nézett rám, olyan volt, mintha tükröt tartanának elém. Mindenkit megdöbbentettünk amikor felvettek az akadémiára. Egyedül a hangunk nem egyforma, minden más félelmetesen egyezik. Az első évben állandóan összetévesztettek minket, csak azok tudtak megkülönböztetni, akik eleve ismertek, vagy sokszor hallották a hangunkat.
- Idegrohamot fogok kapni még ma az tuti.
- Tati abban az albumban van minden titkunk, felfogtad ez mit jelent?! Bármikor napvilágra kerülhet a plátói szerelmed Romero herceg iránt, jah és arról nem beszélve hogy csomó fotó van Kelton barátunk fényképezős korszakából. Ami azt jelenti...
- Elég sok erotikus fotónk került rossz kezekbe! Jesszus ha nem találunk ki valamit sürgősen nekem és neked annyi. Alex, ezeket a képeket a tanárom meglátja, soha az életben nem vizsgázhatok le!
Ez eszembe sem jutott, szegény Tabita gyógyító akar lenni, de ha ezek a fotók napvilágot látnak, nem valósíthatja meg az álmát.
- Valamit kitalálok, ígérem Tabi. Próbáltam megnyugtatni, többé kevésbé sikerült is. Elküldtem az órájára, bár ugyan abba az évfolyamba járunk, neki még külön órái vannak a mesterével Ungold gyógyítóval. Rendes fazon, viszont nem lenne túl szerencsés ha Tabi félig meztelen fotói hozzá kerülnének, nem vállalná tovább húgom tanítását.
Miután elment, elgondolkodtam, ki az a személy akinek indoka oka van kicseszni velünk, még fél óra múlva sem jöttem rá. Oh hogy az a...! Nah jó lemegyek az edző terembe, túl sok a feszültség.