2010. szeptember 6., hétfő

La academia 2. fejezet.

Alexis

 Raul most már boldogul egyedül. Tudom nem szép dolog belekontárkodni mások dolgába, de Raul a legjobb barátom, nem nézhetem tétlenül, hogy normális kapcsolata sincs.
Nem volt több órám, Raullal nem egy évfolyamba járunk, elég kevés óránk közös. Visszaérve a szobámba, ahogy beléptem az ajtón egyből éreztem valami nem stimmel. A megérzéseim mindig beigazolódnak, így okkal féltem. A szekrényemhez ugrottam, ott tartom az ikertesómmal közös, fotóalbummal egybekötött naplót, tesómmal szobatársak is vagyunk. Kihúzván a harmadik fiókot, oda se néztem csak beletúrtam. Nem találtam azt aminek ott kellett volna lennie. Sikolyom valószínűleg messzire elhallatszott, mert öt perc múltán Tabi rontott a szobánkba. Ép voltom láttán megkönnyebbült. - Alex, már azt hittem gyilkolnak. Mi történt?
- Én fogok gyilkolni; valami retardált marha ellopta az albumunkat.
- Miiiicsodaaa?! Kit kell megfojtani, tudod már?
- Még nem, amúgy is csak most fedeztem fel, kitudja mióta nála vagy náluk van. Te, mikor nézted utoljára hogy meg van-e, én négy nappal ezelőtt.
Tanácstalanul nézett rám, olyan volt, mintha tükröt tartanának elém. Mindenkit megdöbbentettünk amikor felvettek az akadémiára. Egyedül a hangunk nem egyforma, minden más félelmetesen egyezik. Az első évben állandóan összetévesztettek minket, csak azok tudtak megkülönböztetni, akik eleve ismertek, vagy sokszor hallották a hangunkat.
- Idegrohamot fogok kapni még ma az tuti.
- Tati abban az albumban van minden titkunk, felfogtad ez mit jelent?! Bármikor napvilágra kerülhet a plátói szerelmed Romero herceg iránt, jah és arról nem beszélve hogy csomó fotó van Kelton barátunk fényképezős korszakából. Ami azt jelenti...
- Elég sok erotikus fotónk került rossz kezekbe! Jesszus ha nem találunk ki valamit sürgősen nekem és neked annyi. Alex, ezeket a képeket a tanárom meglátja, soha az életben nem vizsgázhatok le!
Ez eszembe sem jutott, szegény Tabita gyógyító akar lenni, de ha ezek a fotók napvilágot látnak, nem valósíthatja meg az álmát.
- Valamit kitalálok, ígérem Tabi. Próbáltam megnyugtatni, többé kevésbé sikerült is. Elküldtem az órájára, bár ugyan abba az évfolyamba járunk, neki még külön órái vannak a mesterével Ungold gyógyítóval. Rendes fazon, viszont nem lenne túl szerencsés ha Tabi félig meztelen fotói hozzá kerülnének, nem vállalná tovább húgom tanítását.
Miután elment, elgondolkodtam, ki az a személy akinek indoka oka van kicseszni velünk, még fél óra múlva sem jöttem rá. Oh hogy az a...! Nah jó lemegyek az edző terembe, túl sok a feszültség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése