Trish fáradtan bevágta maga mögött lakása ajtaját; még arra sem volt ereje hogy körülnézzen. Barátnője, támasza, legőszintébb kritikusa, Famen az egyik fotelban ücsörgött.
-Kész, nem bírom tovább, a mai nap túl sok volt. Hátravetette magát a kanapén.
-Már megint nehéz ügyfél?Tudakolta barátnője, a kezében tartott könyvből felnézve.
-Heh, még ha csak nehéz eset volna... az az igazság Famen, hogy elegem van, belefáradtam ebbe a melóba. Az vigasztal hogy már csak két hetet kell elviselnem ebből a helyből, munkából miegymásból.
Famen sóhajtott egyet majd odalépett barátnője elé. -Jaj te nő; miért nem léptél már ki hamarabb?
Trish csak legyintett, mondván túl hosszú történet.
-Van időm Tri, úgy hogy kezdj neki.
-Eleinte szerettem csinálni, levezettem vele a feszültséget a fősuli mellett, de aztán már csak szükségből űztem a melót, kellett a pénz, és ez a munka által ismertelek meg titeket is, az egyedüli jó ebben az egészben. Amúgy meg én vagyok a legjobb nyomozó és "elkapó", szóval ha akartam volna akkor sem tudtam volna kiszállni, de most már nincs főnököm, így magam döntöm el mihez kezdek az életemmel.
-Gyere velem Párizsba, ott új életet kezdhetsz és egy csomó új emberrel ismerkedhetsz meg. Győzködte Famen.
-Még meg....áááhhh gondolom, jó? Kérdezte nagy ásítás közepette.
-Két heted van rá, te magad mondtad. Nah hagylak aludni, de Trisha, az ágyban kellene véghez vinni az alvászatot. Puszit nyomott barátnője homlokára, majd halk csentintéssel köddé vált.
Tris elvánszorgott a hálószobáig, képtelen volt átöltözni vagy fürdeni menni, ruhástól az ágyra zuhant és ahogy a feje a párnát érte már aludt is.
Reggel, pontosabban olyan délelőtt tizenegy körül, megszólalt a telefont. Tri még szinte fel sem ébredt, nyúlt a mobil után.
-Mit akarsz? Recsegte a telefonba álmos hangon.
-Trisha Gemgrod, told ki a feneked az ágyból és nyitsd ki azt az istenverte ajtót! Ordította Famen.
Egyből kiugrott a paplan alól; tudta ha Famen ideges akkor valami nagyon nagy baj készül vagy már van.
-Repülök. Eldobta a készüléket, futva belelépett a papucsába, a cipő valahogy lekerült róla az éjszaka. A rohanásban belelesett a tükörbe és elborzadt. Ajtónyitás közben beletúrt gubancos félhosszú hajába.
-Famen, miért nem teleportáltál? Csodálkozott Trish.
-Túl ideges vagyok, féltem hogy az északi sarkon kötnék ki. Hanley eltűnt, vagyis nagyon úgy tűnik hogy elrabolták. Könny csillogott a szemében; Trisha csodálkozott, barátnője nagyon erős egyéniség sírni még soha nem látta, de most nagyon közel állt hozzá.
Tri egyből magához tért, Hanleynek nem voltak ellenségei, szelíd kedves, intelligens, de határozott férfi hírében állt.
-Famen, nyugodj meg, ha ideges és zaklatott vagy nem jutunk egyről a kettőre. Magamra kapok valamit, azután megyek is veled.
-Ö... Trisha nem akarok bunkónak tűnni, de mikor fürödtél utoljára?
-Asszem két napja; azt mondod szagom van? Nah jó, ha tudsz várni 15 percet akkor lezuhanyozom. Fintorgott orrához emelve a pólója nyakát. Igazad van, sürgősen szükségeltetik víz és szappan. Kirángatta a szekrényből a törülközőjét, azzal együtt jött a szekrény szinte egész tartalma. Sikítva elugrott a veszélyforrás elől és a fürdőbe sprintelt.
Famen kacagása ott csengett a fülében.
-Hé te lány, mikor vagy hajlandó rendet rakni itt ebben a romhalmazban? Csoda hogy egyáltalán megtalálsz benne valamit.
-Ha már úgy is kritizálod a cuccaimat, rakhatnál el egy két ruhát meg cipőt egy táskába, gondolom nem két napra megyek, előkeríteni a férjed.
-Talált, süllyedt. Amíg Trish zuhanyozott, Famen elrakott pár inget, pólót farmernadrágot, bár nem értette barátnője miért nem öltözik nőiesebben, van elég pénze. Rakott el alsóneműt, zoknit is tett volna ha talál.
-Tri, zoknijaid merre kóricálnak?
-Ahonnan a türcsit kivettem ott valahol, vagy a kis szekrény valamelyik fiókjában. Hangzott a felelet.
-Ez a nő kész rémálom, én mondom. Mérgelődött Famen.
-Hallottam ám. Fuvolázta túl Trisha a vízcsobogást.
-Tudom, azért mondtam, jah Tri mik ezek a valamik a fiókodban? Vizsgálgatta a fémnek látszó tárgyakat, azután rájött, és elkapta a röhögés; zengett a ház a kacagásától.
-Mi ilyen vicces? Toppant be a hálóba a házigazda.
Famen meghimbálta a mutatóujján a bilincset.
-Szenvedélyes gyűjtő vagyok, mi azzal a gond?
-Remélem ezeket nem használtad segédeszköznek; ugye nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése