A szigettől jó pár ezer mérföldre egy hajó szelte a habokat. Bartymore idegesen forgolódott az ágyában; nah nem a tenger hánykolódása ingerelte, ahhoz ő már régen hozzá szokott. Egy bizonyos hölgyemény keserítette meg a napjait, már vagy tizenhét éve. Azóta próbálja megtalálni, eddig sikertelenül. Nem lehet, hogy még mindig nem akadt rá; ördögi nőszemély! Az ördögi jelzőt rá is sokszor használják, ő maga viszont túlontúl öntelt ahhoz, hogy meghallja az ilyen beszólásokat. Elena, ezt a nevet suttogja minden éjjel. Ez a nő tölti ki minden gondolatát, még álmában sem hagyja nyugodni. Az egyik embere egyszer megjegyezte, nem szól másról az elmúlt tizenhat-hét év, minthogy ezt a nőt üldözik.
Elena mindig két lépessel előttünk jár - hangoztatta a legénység - képtelenség elkapni. Bartymore mintha meg sem hallaná ezeket, megszállottan kutat a lány után. A matrózok ilyenkor legyintenek egyet, majd teszik a dolgukat, hisz úgy sem tehetnek mást, a kapitány szava törvény a hajón.
***
A nappal együtt keltem, megszokásból; ilyenkor még senki nincs ébren, de engem ez nem zavar. Olyan nyugodt a táj, úgy érzem, ma még nem fenyeget semmi. Reggeli készítés közben elkalandoztam. Milyen békés életem volt Londonban ezelőtt; ugyanakkor rájöttem unalmas is. Ettől függetlenül visszasírom azokat az éveket. A szüleim szégyenkeznének, ha látnák mivé lett egyetlen gyermekük, azonban már nem nincsenek, hogy lássák, bár nem lenne ilyen életem, ha élnének. Elfogyasztottam a szokásos sajtos omlettet, utána készítettem kekszet Adamnek, gyömbéres palacsintát Merinek. Kiraktam egy bögre kávét, pohár tejet. A fiam kekszhez csak tejet hajlandó inni; Merinellhez pedig addig nem lehet szólni, amíg meg nem itta a szokásos kávét adagját. Tegnap ázni hagytam pár igencsak koszos ruhát, lepedőt; azokat átmostam még kétszer majd a szárítókötélre teregettem. A hófehér mosószappan illatú anyagok, a színes ruhák, vidáman lengedeztek a lágy szélben. Olyan otthonos benyomást keltettek, szeretem ezt a szigetet. Adamet láttam kijönni a házból; felé indulva összeszedtem a bátorságom, hogy most beszélek vele.
-Jó reggelt édesem. Hogy aludtál?
- Neked is jó reggelt anya, egész jól aludtam és te?
- Fogjuk rá. Figyelj csináltam neked kekszet, reggeli után beszédem van veled - megsimogattam alvástól borzas haját.
- Miről? Fordította felém a fejét a konyhába menet.
- Előbb egyél, Merit is szeretném megvárni a nagy beszélgetéssel.
- Nah mi az, amit tudnom kell - huuu el felejtetem, a fiam éles eszű gyerek.
- Adam, még soha nem meséltem az apádról, talán itt az ideje.
- Mit kéne tudnom róla? Sonny az apám.
- Nem kicsim, az igaz hogy ő nevelt és mellettünk állt, amikor szükségünk volt rá, viszont nem ő az édesapád.
Élesen beszívta a levegőt, de nem vágott a szavamba, így kinyögtem végre.
- Bartymore Devil az apád.
- Az a gyilkos ördög?! Anya mond, hogy nem szabad akaratodból történt…
- Nem Adam, nekem nem volt beleszólásom a dolgok alakulásába - elborzadva nézett rám, majd megfogta a kezem.
- Sajnálom, hogy át kellett élned annyi szörnyűséget. Mondok valamit, nekem akkor is Sonny Holow az édesapám, nem pedig az a szörnyeteg.
- Szeretlek fiam - mindig megértő, érett, erős gyerek volt, ezt igazolta mostani viselkedése is, ugyanakkor sokszor csinált őrültségeket.
- Nah menj, a srácok már várnak a tisztáson egy kis gyakorlatozásra; rázd gatyába őket. Biztattam egy kis szórakozásra, kacagva elszelelt az erdő felé.
- Ezen is túl vagy - Meri megfogta a vállam erősítésként, végül kilibbent az ajtón.
Igen túl vagyok; csak azt remélem, Adam soha nem kerül szemben ezzel a sátán fattyával. Én akarok vele megküzdeni, és megölni. Jól mondta Merinell, régen meg kellett volna ölnünk, akkor most nyugodtan tudnék aludni. Bár ez a macska egér játék izgalmas. Apollón szent nevére, ilyeneket még csak gondolni is rémes! Kezdek becsavarodni, de ha az elmúlt éveket vesszük, nem csoda. Az asztalra támaszkodva felkeltem; rengeteg tennivaló vár még rám. Rendbe tenni a hajót, segíteni a fiúknak eligazodni a számok világában. Itt a szigeten tisztességes kereskedelem folyik, mert így biztonságban van a sziget a Kelet-Indiai Társaságtól és egyéb... személyektől. A plusz jövedelmünket szerezzük kalózkodással, meg nem csak ezért szállunk hajóra. A legtöbb itt élő férfi, nem sokáig tud meglenni a szárazföldön. Nem csoda, hiszen egész életüket a tengeren töltötték - vén tengeri medvék - de mint mondják, jól esik nekik, hogy van egy hely ahová hazajöhetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése