Elena élete. 3. fejezet

Este fáradtan estem be a konyhába, hogy segítsek az asszonyoknak vacsorát készíteni. Heten voltunk a helyiségben nők. Dalani, ö a legidősebb mindannyiunk közül, férje a hajóorvos. Maryn, neki nincs férje és nem is akar örül, hogy az előzőtől megmenekült; azóta megtudtuk meg halt a fickó, így Maryn kétszeresen is felszabadult. Nina csendes, alacsony törékeny nő, férje meghalt köszönhetően Devilnek, egy kislánya van. Negyedik nő, Kaliga Imbru, de mindenki csak Brunak hívja, fekete rabszolga volt, öt nyelvet beszél, Jenkis vette feleségül, nekik két rosszcsont iker fiaik vannak, akik imádják az én fiamat, rajta csüngenek folyton, ami úgy vettem észre Adamet nem nagyon bántja.

Merinell, az én őrangyalom, testvérem, ha ő nincs, én sem lennék most itt. Hatodik nő, Éjholin, elég furcsa neve van, de ő szereti, mert az édesapjára emlékezteti. Ő a török szultán lánya volt, egy rabszolgákat szállító hajóról került hozzánk, én szabadítottam fel. Éjholin első gyermekét várja, a sziget legerősebb embere vette feleségül, aki folyton a feleségéről áradozik. A többiek mindig nevetnek, hogy ez a hatalmas férfi, milyen szenvedéllyel, gyengédséggel beszél Éjholinról. Megszelídítette a mi vademberünket.

Izzadtan és levegő után kapkodva ültem fel az ágyamban. Már megint a rémálmok. Nagyot sóhajtva kisöpörtem, hosszú, lángoló vörös hajamat az arcomból. Felhúztam a lábam törökülésbe, rátámasztottam a karomat kinyújtva, mindig ezt csinálom, ha ki akarom engedni a feszültséget. Segített is, légzésem normalizálódott, a szívem dobogása csitult. A nyitott ablakon beszökő, éjszakai szellő megborzongtatott. A francba, utálom a megérzéseket, folyton bejönnek. Hamarosan megküzdhetünk Bartymore Devil. Suttogtam a sötétbe. Kikászálódtam a takaró alól, ha már visszaaludni nem tudok, kidolgozok egy tervet arra az esetre, ha meg kell küzdenem vele. Miközben írószerszám és papír után néztem, a nyitott ablaknál megakadta a szemem egy alak sziluettjén. Közelebb mentem az ablakhoz; kezem akaratlanul is ökölbe szorult. - Merinell, testvérem - leheltem. Emlékszem, az ő családja is gazdag volt, egy társaságba jártunk, még is megközelíthetetlennek láttam, igazi elkényeztetett kisasszonynak, hogy mekkorát tévedtem, csak később évek múltán jöttem rá. Ő mentett ki, amikor a vérben-mocsokban feküdtem félig holtan, Londonban. Neki köszönhetem az életemet. Dühvel, elszántsággal vetettem bele magam a tervembe. - Bartymore, visszaküldelek oda ahonnan jöttél, mocskos fattyú! - Fogadkoztam gyilkos indulattal. Ha kell, vele megyek a halálba, de pusztulni fog, semmi sem állhat az utamba. Adam sorsát elrendeztem már, tudom, meg birkózik a halálommal, ha arra van szükség. Amint felkel a nap megkeresem Hellt, hogy segítsen felkészülni. 
Hajnalban a férfi rejtekhelye felé mentem nehéz szívvel. 

 - Elena, te megőrültél! Nem, nem veszel rá erre az esztelenségre!

- Csak te tudsz segíteni, Hell. Egyedül is képes vagyok rá, de nekem biztosra kell mennem, nem hibázhatok. Te vagy a legjobb lövész.

- Hízelgéssel nem érsz el nálam semmit, ezt már tudhatnád Lena.

- Nagyon is jól tudom, viszont ez nem szívesség lesz, hanem megfizeted a tartozásod. Vagy elfelejtettem, hogy én mentettem meg a segged a Kelet Indiai Társaságtól? Minimum az életeddel tartozol nekem.
 Hevesen tiltakozott az ötletem ellen, hülye tyúknak, esztelen libának nevezve.Csendben vártam dühöngése végét, amikor látta, hogy nem használt lehülyézésem, más taktikához folyamodott.

- Elena, a fiad megöl, ha rájön, hogy én segítettem a vesztedbe rohanni! - Rémült arca megmosolyogtatott.

- Adamet hagyd rám, most csak ezzel foglalkozz.

- Jól van, te vagy a főnök. Mikor kezdjünk hozzá?

- Holnap nem lesz semmi dolgom; találkozzunk itt hajnalban, nyugodtan tudnánk gyakorolni - puszit nyomtam az arcára. - Ász vagy.

- Tudom - vigyorgott önelégülten.

- Oh, a szerénység mintaképe. Nah pá. 
Merinellnek nem szóltam mire készülök, jobb ha csak utólag értesül róla, mert még képes lenne túlzottan aggódni.